Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
sére: „Tekintettel arra, hogy az új román kormány, amely most vette át az ország kormányzását, felelősséget vállal Erdély illető rendjéért és nyugalmáért, és biztosítja a nemzetiségek jogait, valamint a front szükségleteit ellátó összes helyi intézmények szabályos működését, a szovjet kormány elhatározta, hogy eleget tesz a román kormány kérésének, és az 1944. szeptember 12-én aláírt fegyverszüneti egyezménynek megfelelően beleegyezik a román kormány adminisztrációjának Erdélybe való bevezetésébe.”23 Sztálin válaszából világosan kitűnik, hogy az „adminisztráció bevezetéséről” volt csupán szó és nem a teljes állami jogok gyakorlásáról. Ennek is azonban az egyik alapvető feltétele volt: a nemzetiségek jogainak biztosítása. Észak-Erdélynek Romániával való újbóli „egyesülését” az 1945. március 13-i kolozsvári, illetőleg a bukaresti ünnepségen pecsételték meg, ahol Visinszkij külügyminiszter-helyettes és Groza miniszterelnök egyaránt az erdélyi népek egyenjogúságát hangsúlyozták beszédeikben.24 Két Réttel később Petru Groza magánkihallgatáson fogadta Réczei László miniszteri tanácsost és Tarnay István követségi titkárt, a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány első romániai kiküldötteit, és arról tájékoztatta a két magyar diplomatát, hogy „a maga részéről mindent megtesz a magyarellenes hangulat teljes kiirtásáért, annál is inkább, mert életcéljának tartja a magyar és a román nép megbékélését”.25 Szalai Sándornak, az SZDP liülügyi osztálya vezetőjének pedig a következőket mondta az 1945. májusi bukaresti találkozójukon: „En a vámunió híve vagyok. Legyen szabad az áruk forgalma Románia és Magyarország között. Továbbmegyek: ne csak az áruk, a személyek is közlekedhessenek szabadon. Szüntessük meg tehát az útlevélkényszert is. Hadd láthassa, amikor akarja a budapesti vagy miskolci szabómester a leányát, aki Désre vagy Sepsiszent- györgyre ment férjhez egy román vasutashoz, s talán maga is Erdélyben született. Továbbmegyek: tegyük szabaddá a szellemi termékek forgalmát is. Hadd jöjjön be a Népszava,26 amelyet magam is szívesen olvasok, meg a többi demokratikus magyar újság és könyv Romániába. S jusson el minél több román hír, román mű eredetiben vagy fordításban Magyar- országra.”27 A miniszterelnök még az ugyanebben a hónapban a Magyar Népi Szövetség I. kongresszusán elhangzott beszédében a román—magyar együttélés és a román—magyar barátság jelentőségét méltatta. Majd beszédének befejező részében megfogalmazta az Erdéllyel kapcsolatos „gro- zai koncepció” lényegét: „Ha mi megszüntetjük Románia és Magyarország között a vámhatárt, hogy áruink, munkánk termékei szabadon cserélődjenek a két ország között, ha mi beszüntetjük az útlevélkényszert, -csupán bizonyos határátkelési igazolvánnyal könnyítve meg a közlekedést, ha testvér a testvért és szülő a gyermekét látni akarván, szabadon 187
