Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke
tárgyalásokat: visszatért eredeti, július 17-i javaslataihoz, a kérdések szétválasztása mellett szállt síkra, és elutasította az amerikai előterjesztést kiegészítő szovjet indítványt, amely — Sztálin szavaival — kilátásba helyezte „az adott pillanatban” a diplomáciai kapcsolatok felvételét.33 A szovjet küldöttség Olaszországgal egyenlő elbánást követelt Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak és Finnországnak — „mesterséges megkülönböztetésüket” a Szovjetunió „diszkreditálásának” tekintette. A közel két hetes vitában a megegyezés több ízben mégis elérhető közelségbe került. Július 24-én, mikor kezdtek kirajzolódni a szovjet— amerikai egyetértés körvonalai, Churchill akadályozta meg a döntést. Ezen az ülésen ugyanis megkérdezte Trumantól, hogy feltételezése szerint az év őszén Románia, Bulgária és a többi ország mostani kormányának képviselői megjelenhetnek-e a Külügyminiszterek Tanácsa előtt, és a három szövetséges megtárgyalhatja-e velük a békeszerződéseket? Válaszában Truman kijelentette, hogy a Tanács elé „csakis olyan kormány küldheti el képviselőit, amelyet elismerünk”. A brit miniszterelnök következtetése a következő volt: „Békeszerződést csak olyan kormánnyal kötünk, amelyet elismerünk, ezeket a kormányokat azonban nem szándékozunk elismerni”. Sztálin ellentmondott neki: „Itt egyáltalán nem a békeszerződések megkötéséről van szó, hanem csupán azok előkészítéséről. Miért ne lehetne békeszerződést előkészíteni, még ha az illető kormányt nem is ismerjük el?” Churchill ennek alapján kijelentette, hogy „természetesen magunk is előkészíthetjük a békeszerződéseket, de ez esetben ... ne azt mondjuk, hogy békeszerződések Romániával, Bulgáriával stb., hanem azt, hogy békeszerződések Románia, Bulgária stb. számára” 34 A békeszerződéseket tehát nem a legyőzőitek részvételével, hanem kizárólag a győztes hatalmak közötti tárgyalásokon készítették elő. Ez eleve korlátozta az öt érintett állam békeelőkészítő tevékenységének lehetőségeit és eredményességét. Az amerikai külügyminiszter a viták befejezése érdekében július 27-én már kész volt feladni az Olaszország ENSZ-f el vételére vonatkozó javaslatát. A berlini konferencia utolsó napjaiban közös szovjet—amerikai erőfeszítéssel (a német jóvátételre és Lengyelország nyugati határára vonatkozó megállapodás keretében) végül is sikerült a békeelőkészítést különválasztani a diplomáciai elismeréstől. Eszerint: „A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötésével véget vessenek.” Az „elsőrendű” olasz békeszerződés mellett a Külügyminiszterek Tanácsa a másik négyet is előkészítette. Az utóbbiakra vonatkozott, hogy „a békeszerződések megkötése ezen államok elismert demokratikus kormányaival módot nyújt a három kormánynak arra 179
