Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke

vette. 1945. május 29-én utasította a washingtoni brit nagykövetet álláspontjának kifejtésére az amerikai külügyminisztériumnál.

A Foreign Office június 7-én megvitatta a román, a bolgár és a magyar béketárgyalások előkészítését. Tekintettel „azonos általános jellegükre” a három békeszerződés egyidejű megkötését tartották célszerűnek. Nem kívánták ellenezni, ha a Szovjetunió a tárgyalások helyéül Moszkvát javasolná, sőt előnyt láttak benne, mivel a moszkvai brit nagy- követség jelentős tapasztalatra tett szert a fegyverszüneti tárgyalásokon, míg „semleges” színhely — például Bécs — esetén teljes küldöttséget kellene összeállítaniuk. Ugyanakkor alkalmat kívántak teremteni a domi- niumoknak, valamint Görögországnak, Jugoszláviának és Csehszlovákiának véleményük kifejtésére.

A brit külügyminisztérium a határok, a katonai támaszpontok és a gazdasági rendelkezések ügyét tartotta fontosnak. A magyar határok kérdésében a Foreign Office úgy vélte, hogy nehéz lenne ellenezni Erdély Romániához való ideiglenes visszatérését, amelyet a fegyverszünet biztosított. A fegyverszünet ugyanakkor Erdélyt vagy annak nagyobb részét említette, és a háború előtti határt a Foreign Office nem tartotta teljesen kielégítőnek.

„Optimálishatár”-elképzeléseiket nem azért kívánták tisztázni, hogy bármilyen szovjet döntéssel szemben erőteljesen képviseljék, hanem csak akkor kívánták előterjeszteni, ha szovjet részről még nem jutottak „határozott következtetésre”. Ügy vélték, hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia javára további területátengedések igazolhatatlanok lennének mivel a Magyarországgal közös 1938. január 1-jei határaik amúgy is már a „javukra tértek el”. A Foreign Office Románia, Bulgária és Magyarország között a területi vitákat inkább a tényleges ellenőrzésüket gyakorló szovjetek gondjának tekintette, mint a sajátjának. A brit külügyminisztérium engedni kívánt a szovjet álláspontnak, ahol ez „ésszerűen lehetséges”, de beleegyezését „alkuellensúlyként” kívánta használni. A Foreign Office elkerülhetetlennek tartotta, hogy a Szovjetunió támaszpontok és csapatok fenntartásának jogát kérje az érintett országokban. Előnyösebbnek vélte, ha ezeknek az esetleges szovjet igényeknek a kielégítését nem kétoldalú (szovjet—román, szovjet—bolgár, szovjet—magyar) egyezmények szabályozzák, hanem a békeszerződések, mert akkor a későbbiekben jogalapjuk lesz a téma iránt érdeklődést tanúsítani. Az angol kormány a békekötés után is katonai támaszpontokat kívánt fenntartani Olaszországban, és előre látta, hogy ez precedens lehet egy hasonló szovjet igény felvetésére Délkelet-Európában. A Foreign Office a Romániában, Bulgáriában, Magyarországon megsemmisített, elkobzott stb. brit javakért kártérítést követelt, de ezektől az országoktól — mivel Nagy-Britannia terü170