Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
mint Franciaországé. Az érdekei ugyanis nem ütköznek a spanyolokéival. Sem gazdasági, sem politikai tényezők nem akadályozták az NSZK-t abban, hogy állást foglaljon a déli ország felvétele mellett. Következetesen ragasztott viszont ahhoz, hogy Spanyolország EGK-tagsága úgy valósuljon meg, hogy ugyanakkor a NATO-nak is tagja maradjon. Helmut Kohl és Hans-Dietrich Genscher több alkalommal is hangsúlyozta, hogy elválaszthatatlannak tartja Spanyolország közös piaci és NATO-tagságát. „Az EGK tagállamai között arányosan kell elosztani a politikai és katonai terheket” — húzta alá Kohl kancellár 1984 májusában Madridban Felipe González- szel folytatott tanácskozásán.14 Genscher külügyminiszter a szövetségi parlamentben ugyanezt a gondolatot más oldalról megközelítve fejtette ki: „ ... nem lehet elvárni, hogy Spanyolország katonáinak vérével járuljon hozzá a Nyugat védelméhez, és ugyanaikkor bezárni Európa kapuit a spanyol export előtt”.15 Az NSZK külügyminisztere elégedetten nyilatkozott arról is, hogy folyamatban van Spanyolország felvétele a Nyugat-európai Unióba. Ez egyébként az egyetlen olyan nyugat-európai szervezet, amelynek kompetenciája van az európai védelmi kérdések megtárgyalására, közös védelmi koncepció kidolgozására; lényeges fórumnak tekinthető továbbá a fegyvergyártás összehangolásában. Anglia is pozitívan értékelte Spanyolország belépési szándékát. A londoni kormány szerint a közösség bővülése magával hozhatja a szervezet demokratikus intézményeinek megerősödését, és potenciálisan növelheti Európa szerepét a világ más területein. A spanyol—angol kétoldalú kapcsolatoknak azonban van egy megoldatlan pontja: Gibraltár fennhatóságának kérdése. Az előző spanyol kormányok programjaiban is fontos tételként szerepelt a terület Spanyolországhoz való visszacsatolásának szükségessége. Jóllehet; egy korábbi népszavazáson Gibraltár lakói úgy foglaltak állást, hogy brit fennhatóság alatt kívánnak élni, Madrid továbbra is tárgyalni akart e kérdésről. González e tekintetben is eredményt könyvelhet el: 1984 őszén spanyol—brit megbeszélésekre került sor, amelyen a londoni kormány először fogadta el tárgyalási alapként Gibraltár szuverenitásának kérdését. Olaszország egyike a világ hét legfontosabb tőkés országának, az EGK-n belül mégsem tartozik a legerősebb országok közé. Spanyolország (és Portugália) EGK-csatlakozása a hagyományosan jó spanyol—olasz kapcsolatok ellenére aggodalmat keltett Olaszországban. Spanyolország ugyanis szintén részt kér az EGK területfejlesztési alapjából, amivel forrásokat von el a fejletlen olasz Déltől.1 Ez a körülmény és a hasonló összetételű mezőgazdasági exportszerkezet miatt érzett aggodalom azonban nem akadályozta meg Olaszországot 77
