Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
abban, hogy végül is támogassa a mielőbbi spanyol belépést. Olaszország, fenntartásai ellenére, szívesen vette az EGK ilyen jellegű bővülését, mert ez a közösségen belül a Dél erősödésével járt. Így a gazdaságilag erős Észak elképzeléseivel szemben közösen emelhetik fel szavukat. Hasonló megfontolásokból kiindulva Görögország is „stratégiai jelentőséget” tulajdonított Spanyolország EGK-ba való belépésének, és emlékeztetett arra, hogy saját tagságának négy éve örökös harcban telt el a gazdag Északkal. A spanyol kérelmet azzal a feltétellel támogatta, hogy a tizek hagyják jóvá a földközi-tengeri fejlesztési programot. A halászatot illetően teljes támogatásáról biztosította Spanyolországot. A Közös Piac északi országai, a Benelux államok, Dánia és az Ír Köztársaság kedvezően fogadták a spanyol csatlakozást. Számukra ugyanis az ibériai ország elsősorban új piacokat jelentett. Spanyolország és Portugália csatlakozását 1985. június 12-én írták alá a tagországok. A dokumentum értelmében a két ország 1936. január 1-jétől lett az EGK tagja. Spanyolország számára ezzel a dátummal hétéves átmeneti időszak kezdődött, amely során Spanyolország (és Portugália) fokozatosan integrálódik az EGK-ba. Az EGK-tagság ugyanakkor olyan megszorításokat tartalmaz, amely nem teszi lehetővé, hogy további spanyol vendégmunkások vándoroljanak tömegesen Nyugat-Európába. A hétéves fokozatos átmenet éppen ezért azt a célt is szolgálja, hogy a spanyol gazdaság össze ne roppanjon a szigorú közösségi feltételek súlya alatt. „A tagságból adódó előnyök részben már ez év első hat hónapjában megmutatkoztak. Megszaporodtak a külföldi beruházások Spanyolországban. A belépés előtt a külföldiek örültek, ha az erősen védett, viszonylag fejletlen spanyol piacon megvethették lábukat (amely Nyugat-Európa ötödik legnagyobb piaca). A nagy importvámok arra késztették ugyan őket, hogy termelő egységeket hozzanak létre, de ezek többsége a spanyol piacra termelt, néhány multinacionális cég (így a General Motors és a Ford) helyi gyárait kivéve. Ma viszont az EGK-n kívüli nagy cégek Spanyolországot jó ugródeszkának tekintik a Közös Piacra való behatoláshoz. A külföldi beruházások bátorítására Felipe González kormánya az üzleti életet határozottan támogató gazdaságpolitikát folytat.”16 Madrid közel-keleti politikája A González-kormány külpolitikai prioritásai sorában előkelő helyet foglal el az arab államokkal, elsősorban a Maghreb-országokkal fennálló tör78
