Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN - Kótai Géza: Szövetség és együttműködés. Magyarország ás a szocialista országok kapcsolatai(1956-1986)
szerű megjelenítését s a kettő folyamatos egybevetését sem. Ennek során azt figyelhetjük meg, hogy a legtöbb szocialista ország pártjának saját és közös dokumentumai hosszú ideig — körülbelül a hetvenes évek köze- péig-végéig, tehát az egység monolitikus felfogásának időszakában — szinte kizárólagosan az országcsoport egységéről szólnak, s eleve adottnak vélték az egyes államok érdekeinek ezzel való teljes azonosságát. A valóságban a vizsgált három évtizedben a nemzeti sajátosságok fokozatos térnyerésével egyre sajátosabb arculatot kapott a szocialista országok bel- és külpolitikai gyakorlata. Ehhez még hozzáfűznénk, hogy abban az időszakban is, amikor a szocialista országok belső fejlődését és egymás közötti kapcsolatait illetően nem kapott hangot, illetve kellő hangsúlyt a „nemzeti érdek”, vagy a „nemzeti sajátosság” fogalma, valójában igen jelentős eltérések léteztek az egyes szocialista országok között a tulajdon- viszonyokban, a társadalmasítás fokában, a politikai rendszer felépítésében és működésében, az egyházak szerepében, a kulturális hagyományokban stb. A ténylegesen végbemenő folyamatok eltéréseit szemléletesen példázza a hatvanas években a szovjet, a csehszlovák és a magyar gazdasági reform alakulása. A szinte kizárólagosnak feltüntetett érdekazonosság mellett tehát — a dolgok természetéből fakadóan — a mindennapi kapcsolatokban, a szocialista országok egymás közötti együttműködésében törvényszerűen megjelentek, sőt ütköztek a sajátos nemzeti érdekek, mégha ezeket nyíltan nem is nevezték meg.2 A szocialista országok tudományos irodalma csupán a hetvenes évek közepétől kezd ezzel a kérdéssel mélyrehatóbban foglalkozni, s a problematika később a különböző napi politikai megnyilánulásokban, cikkekben, nyilatkozatokban is megjelent. (Néhány szocialista országban az ideológiai és propaganda-szférában csak a nyolcvanas évek közepe táján nyert polgárjogot a sokféleségben megjelenő egység fogalma.) Ez annál is fontosabb, mert az egybeeső és elkülönülő érdekek problémájának további tisztázása nem csupán elméleti vonatkozású feladatokat tartalmaz, hanem nagy gyakorlati jelentősége is van, hiszen a hatékony érdekegyeztetéshez, az eltérő érdekek kezeléséhez, szükség szerinti összehangolásához elengedhetetlen az eltérések nyílt föltárása is. Nyilvánvaló, hogy az említett államok kapcsolatainak, az egységfogalom értelmezésének és gyakorlati érvényesítésének módosulásai rendkívüli módon összefüggnek az egyes szocialista országok kommunista és munkásmozgalmának történetével, tágabb értelemben persze az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom belső viszonyainak alakulásával is. A szocialista országok egymáshoz fűződő kapcsolataiban az érdekegybeesések felkutatásának, az esetenkénti érdekellentétek kielégítő kezelésének szükségessége napjainkra már nyíltan meg is fogalmazódik a 20
