Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN - Kótai Géza: Szövetség és együttműködés. Magyarország ás a szocialista országok kapcsolatai(1956-1986)
különböző két- és sokoldalú legfelső szintű munkatalálkozókon, párt- kongresszusokon, egyéb mértékadó fórumokon és dokumentumokban. Mihail Gorbacsov az SZKP XXVII. kongresszusán mondott beszédében a szocializmus egyik nagy lehetőségének nevezte azt a képességét, hogy ,,ne engedje meg a különböző szocialista országok érdekeinek kollizióit, ösz- szehangolja ezeket az érdekeket, megtalálja még a legbonyolultabb problémák kölcsönösen elfogadható megoldásait is”.3 Magyarország számára a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatoknak mással nem helyettesíthető szerepük van, ezek jelentik ugyanis az alapvető nemzetközi feltételrendszert a hazánkban folyó szocialista építés rendszerspecifikus nemzeti igényeinek, szükségleteinek kielégítéséhez. Alapvető nemzeti szükségletünk Magyarország önálló, szuverén állami létének, szocialista építőmunkánk biztonságának szavatolása. Országunk méretéből, földrajzi adottságaiból, katonai potenciáljából adódóan a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében a Varsói Szerződés Szervezete által biztosított nemzetközi erőegyensúly nemzeti függetlenségünk, belső fejlődésünk szavatolásának fő feltétele és összetevője.4 Társadalmi rendszerünkből következik, hogy a szocializmus magyarországi építéséhez is elengedhetetlenül szükséges gyakorlati, illetve elméleti szinten is általánosítható tapasztalatokat — saját munkánk, mint fő forrás mellett — elsősorban a szocialista országok társadalomépítő tevékenységének tanulmányozása útján szerezhetjük meg. Egyúttal a szocializmus magyarországi építéséhez nem lebecsülhető támpontot jelentenek azok a visszajelzések, amelyeket a szocialista országokkal folytatott együttműködésünk, tapasztalatcserénk útján kaphatunk. Ugyanakkor útkeresésünk során mi magunk is olyan tapasztalatokra teszünk szert, amelyek nem kizárólag nemzeti sajátosságainkból adódnak, s ezért azok más pártok, országok számára is tanulmányozásra méltónak, esetenként felhasználhatónak bizonyulnak. Ez a felismerés kifejezésre jutott és nagy hangsúlyt kapott már az SZKP XXVI. kongresszusán is. „Tudjuk például — mondotta a XXVI. kongresszuson előadói beszédében Leonyid Brezsnyev — milyen hozzáértően szervezték meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és vállalatok munkáját Magyarországon . . . Tanulmányozzuk hát figyelmesebben és hasznosítsuk szélesebb körben a testvérországok tapasztalatait.”5 Mihail Gorbacsov a XXVII. kongresszuson beszámolójában így fogalmazott: „Ma pedig különösen fontos, hogy nem egy, hanem több szocialista ország fejlődése alapján elemezzük a szocialista életmód jellegét, elméletileg feldolgozzuk a demokrácia, az irányítási módszerek, a káder- politika tökéletesítésének folyamatait. Egymás tapasztalatainak gondos 21
