Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
nyiségi szemlélet helyett a túlhalmozott nukleáris és hagyományos fegyverek leépítéséhez kíván utat nyitni. A békés együttélés fenntartásához szükséges közös és kölcsönös nemzetközi biztonság olyan összetett fogalom, amely egyaránt magában foglalja a két vezető hatalom, illetve a két szemben álló katonai-politikai tömb stratégiai erőegyensúlyát felölelő atom- és hagyományos fegyverek komponenseit, a kétoldalú fegyverzetkorlátozási egyezményeket s a politikai magatartást befolyásoló nemzetközi megállapodásokat. De magában foglalja a szovjet—amerikai kapcsolatokat, a két szövetségi rendszer, illetve szélesebben véve a létező szocializmus és a kapitalizmus országai közötti viszonyok mellett a nemzetközi politika más tényezőit is. A kelet—nyugati viszony, a világpolitikai helyzet szempontjából azonban változatlanul kulcsfontosságú a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása. 1985 tavaszától ebben jelentős változások kezdődtek. A politikai párbeszéd helyreállítása már önmagában is pozitív fejlemény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 1984-ben mélypontra jutott a két nagyhatalom viszonya. Az 1985. novemberi csúcstalálkozó legfőbb eredményei közé sorolhatjuk a nukleáris háború elkerüléséről szóló közös állásfoglalásokat, a fegyverzetkorlátozási tárgyalások meggyorsítására, a széles körű kétoldalú kapcsolatok normalizálására, illetve fejlesztésére vonatkozó megállapodást. A csúcstalálkozó tehát rögzítette a feleknek a világpolitikai helyzettel összefüggő legfontosabb elvi álláspontját s lényegi törekvéseit. Kifejezésre juttatta, hogy az ellentétek mellett a két vezető hatalomnak vannak közös érdekei, globálpolitikai szempontból objektíve létező találkozási pontok keletkeztek közöttük. Ezek felismerése, tudatosítása s legfőképpen az egymásrautaltsággal összefüggő tényezők figyelembevétele a külpolitikai magatartásukban meghatározó jelentőségű a nemzetközi életben. Az 1985 novembere óta eltelt időszak eseményei ellentmondásos képet mutatnak. Mindenképpen kedvező, hogy a fegyverzetkorlátozási tárgyalások elmozdultak a holtpontról, és egyes részleges megállapodások az elérhetőség közelébe kerültek. Biztató az is, hogy rendszeressé váltak a szovjet—amerikai konzultációk a regionális konfliktusok kérdéseiről, új lendületet kaptak a kétoldalú gazdasági, kulturális, tudományos és más kapcsolatok. A pozitív fejlemények azonban mind ez ideig nem hatottak olyan mélységekig, s nem teremtettek olyan szilárd alapokat, amelyek tartósan garantálnák a sorsdöntő kérdésekben történő kedvező fordulatot. A Reykjavíkban tartott csúcstalálkozó eseményei jól példázták a nehézségeket. Tudvalevő, hogy a meglévő nukleáris fegyverkészletek 6
