Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
csökkentése jelentős lépés lenne a világháborús veszély mérséklése irányában, bár ez még nem zárná ki annak lehetőségét. Alapvetően arra lenne szükség, hogy a fegyverkezés dinamikus mozgásban levő folyamatát megállítsák, s azt követően lehetne elérni a folyamat visszafordítását. Köztudott azonban, hogy mind ez ideig nem született olyan szovjet— amerikai megállapodás, amely gátat vetne az újabb katonai programoknak, s folytatódnak a hadászati és a hadszíntéri nukleáris arzenál további modernizálását szolgáló fejlesztések. Megjegyezzük, hogy a csökkentésre szánt hordozók és töltetek helyébe lépő modernebb eszközök lényegében azonos, sőt egyes területeken a korábbinál magasabb szinten teremtik újra a kölcsönös veszélyeztetettséget. Különösen súlyos következménnyel járhat az amerikai űrfegyverkezési program (SDI) megvalósítása. Elsősorban nem annak közvetlen katonai vonatkozásai miatt, hiszen a Szovjetunió mind a nukleáris hadászati támadó arzenál növelésével, mind hasonló eszközök kifejlesztésével ellensúlyozhatja az amerikai lépéseket. A legfőbb veszély abban van, hogy a program realizálása hosszú évekre szólóan fenntartja, sőt újabb területekre terjeszti ki a fegyverkezési versenyt, és ezzel hatástalanítja a többi fegyvernemmel kapcsolatos korlátozásokat, s ugyanakkor kilátástalanná teszi a fegyverkezési spirál megállítását is. A reykjavíki csúcstalálkozón is az amerikai félnek az SDI-hez való merev ragaszkodása hiúsította meg a megegyezést a többi stratégiai fegyverzet korlátozásáról. Az SDI-hez fűzött remények ugyanis, főképpen az első csapás képességének megteremtése vonatkozásában, romboló hatást gyakorolnak a szemben álló félnek az Egyesült Államokkal kapcsolatos bizalmára is. Mindezzel együtt mélyebb összefüggések is felszínre kerülnek a szovjet—amerikai viszony területén, amelyek nem csupán a fegyverkezési versenyt, hanem valamennyi lényeges kérdést érintik. Az 1985 márciusától meghonosodó ban levő új politikai irányvonal, gondolkodásmód és stílus teljes körű kibontakozása még egy olyan nagyhatalom esetében is, mint a Szovjetunió, alapvetően függ a külső körülmények alakulásától. Ez egyaránt vonatkozik a roppant terheket jelentő fegyverkezéssel, a világgazdasági folyamatokkal, az ország nemzetközi gazdasági együttműködésével vagy a regionális válságokkal szemben tanúsítandó magatartással kapcsolatos kérdésekre. A Szovjetunió — mint világpolitikát folytató nagyhatalom — objektíve nem rendezkedhet be autarkiára, mert ezzel elszigetelődne a nemzetközi folyamatoktól. Következésképpen a Szovjetunióban zajló fejlemények és a külső világ — mindenekelőtt az Egyesült Államok — ezekre történő reagálása kölcsönhatásban vannak egymással. Az elmúlt közel 7
