Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
minden olyan kérdésben, amely mélyebben érinti a folyamatban leginkább érdekelt többi fél, elsősorban az Egyesült Államok nemzetközi politikáját. A leszerelés ügye ugyanis egyetemes és oszthatatlan, amely a mindennapi politikai gyakorlatban szükségessé teszi az összeütközést kiváltó lépések elkerülését a világ bármely térsége vagy nemzetközi problémája vonatkozásában. 3. A létező szocializmus és a kapitalizmus küzdelmének kizárólag békés eszközökkel történő folytatásához, valamint a szocialista építőmunka céljainak eléréséhez létfontosságú a társadalmi-gazdasági rendszer korszerűsítése, gyökeres változtatások és mélyreható reformok megvalósítása a Szovjetunióban. Elengedhetetlen a megújulás azért is, mert az elmúlt két évtizedben megtorpant a Szovjetuniónak és szövetségeseinek a világgazdaság élvonalába történő felzárkózási folyamata, sőt tudományos-műszaki téren, a gazdasági tevékenység hatékonysági és termelékenységi mutatóit tekintve növekszik a lemaradás. A kedvezőtlen gazdasági tendenciák mindinkább fékezik a társadalmi fejlődést, nemzetközi összehasonlításban az életkörülmények viszonylagos rosszabbodását okozzák, s nem utolsósorban hovatovább a katonai-stratégiai erőegyensúly fenntartását szolgáló alapokat is gyengítik. Következésképpen a világszocializmus sorsa is múlik azon, hogy a külpolitikai stratégia segítse elő a belső társadalmigazdasági megújulást, ennek szolgálatában biztosítson kedvezőbb nemzetközi feltételeket. Ily módon megnövekedett annak a jelentősége, hogy az ország külpolitikája biztosítsa a belső építőmunkához szükséges jobb, békésebb külső feltételeket. Mindez feltételezi a nemzetközi tevékenység aktívabb hatását a szocialista fejlődésre. Az új szovjet külpolitikai koncepciók, a legfőbb prioritás módosításából kiindulva, valamennyi lényeges területen változtatásokat eredményeztek, s ami különösen fontos, nem csupán elméleti téren, hanem a nemzetközi politikai gyakorlatban is. 1985 tavaszától az elméleti és a gyakorlati változások olyan sajátos keverékével van dolgunk, amely azt mutatja, hogy a szovjet vezetés a külső és belső körülmények változásainak hatására folyamatosan lépett előre a megújulás útján. A nemzetközi biztonság tartalmának és követelményének mai megközelítését mutatják többek között a nukleáris és a hagyományos fegyverek felszámolásával, illetve csökkentésével kapcsolatos új stílusú szovjet kezdeményezések. A Szovjetunió a korábbi években, évtizedekben is az atomfegyverek felszámolása mellett szállt síkra, az 1986. január 16-án megfogalmazott átfogó javaslatai s főképpen azok realizálása érdekében tett' konkrét lépései azonban érdemi változásokat jelentenek. Kifejeződik bennük az elégséges biztonságnak egy olyan koncepciója, amely a meny5
