Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
Az új irányvonal elvi-elméleti hátterének gondolatait jól érzékeltetik E. Sevardnadze szavai: „Az elavult filozófiák és idejét múlt doktrínák gyökeres felülvizsgálata és határozott elutasítása elsőrendű létszükséglet.” Erre épülve alakult át a szovjet külpolitika prioritása, aminek lényege, hogy a világszocializmus kivívásának elméleti érvényességű tézise helyett a világbéke megőrzése lett a legfőbb prioritás a Szovjetunió külpolitikai tevékenységében. Ennek kell alárendelni a nemzetközi osztályharc valamennyi más komponensét. A koncepció átalakulása feltételezte a nemzetközi helyzet új módon történő megközelítését, a legújabb kori világpolitikai tendenciák átértékelését. Ennek legfontosabb, egymásra épülő elemei a következők: 1. A haditechnika forradalmi jellegű fejlődésén alapuló fegyverkezés olyan méreteket öltött, hogy következményei miatt az emberiség fordulóponthoz érkezett, többé nem fokozható a fegyverkezés anélkül, hogy az ne idézné elő a világ elpusztulásának közvetlen veszélyét. Az új haditechnikai eszközök mennyiségének növekedése és minőségi szintjének szakadatlan emelkedése hovatovább megkérdőjelezi az atomháború kirobbanásának eddig legfőbb gátját képező stratégiai erőegyensúly fékező hatását. Megnövekedett ugyanis az első csapás lehetősége, s így az attól való félelem, a megelőzésére irányuló törekvés, valamint a véletlen hiba valószínűsége. 2. A fegyverkezési folyamat a gazdasági és hatalmi érdekeken alapuló politikai döntések következménye, amelynek alakításában a katonai tényezők óriási, s döntően gerjesztő, eszkalációs szerepet játszanak. A katonai gondolkodásmód lényeges eleme ugyanis a potenciális ellenféllel szembeni nágyfokú bizalmatlanság, amely a rendelkezésre álló erők és haditechnikai eszközök túlbiztosításában is kifejeződik. A katonai tényezők háttérbe szorítása, a politikai döntéshozatalból történő lehetőség szerinti kiiktatása nélkül nem érhető el a fegyverkezési folyamat megállítása, a kölcsönös biztonság szavatolása. Következésképpen a leszerelés, a nemzetközi biztonság új dimenziója, kizárólag politikai eszközökkel érhető el. A világpolitika síkján ez azt jelenti, hogy ilyen szempontból teljessé vált az államok és népek kölcsönös függősége, egyszersmind egymásrautaltsága. A kialakult helyzetben — különösen a fegyverkezésben élenjáró országok számára — tarthatatlan a konfrontáció politikája. A fegyverkezési folyamat komplex és az egész világot átfogó jellege miatt a leszerelés politikája is átfogó kell, hogy legyen, magában foglalva az államközi kapcsolatok és politikai tárgyalások, a nemzetközi szervezetek s intézmények, a gazdasági, a tudományos-műszaki, a humán és más kontaktusok egész rendszerét. A fegyverkezés megállításának elsőrendűsége és komplexitása feltételezi az önmérsékletet 4
