Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Madarász György - Rajcsányi Péter: Az amerikai törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya (Az 1973. évi hadviselési törvény példáján)
A külpolitikai döntéshozatal A döntéshozatalban részt vevők viszonyának elemzése előtt elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy milyen jellegű külpolitikai döntések születnek Washingtonban, majd ezt követően tekintjük át, hogy kik rendelkeznek többkevesebb beleszólással a döntések formálásába. Az amerikai politikai irodalom szerint a külpolitikai döntéshozatalnak három fő csoportja különböztethető meg: 1. A válsághelyzetekben meghozandó gyors és gyakorta meglepetésszerű külpolitikai döntések célja a fenyegetett érdekek védelme — amely magában foglalhatja akár a fegyveres erővel való „választ” is. Ezzel magyarázható, hogy a válságdöntéseket a végrehajtói politikai gépezet legfelsőbb szintjének néhány tagja hozza meg. 2. A biztonsági döntések meghozatala (és végrehajtása is) hosszabb időt vesz igénybe. Jóllehet a biztonsági döntéseket az elnök és a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó különböző testületék hozzák, végrehajtásukhoz a Kongresszus hozzájárulása is szükséges. A biztonsági döntések körébe tartozik: a katonai költségvetés, a fegyverzetkorlátozási szerződések, a katonai doktrína, a szövetségi politika, a fegyverleadások szövetséges, illetve más országok számára, gazdasági és technológiai segélyek és a más országokban végzendő hírszerző tevékenység. Ennél fogva a biztonsági döntésekben részt vevők száma jóval nagyobb, mint a válságdöntések esetében, és ebből következően a döntések meghozatala is alaposabb elemzést igényel. Figyelembe véve, hogy a biztonsági döntések hosszabb távra szólnak, és egymásra épülő célokat és kötelezettségeket foglalnak magukban, a döntéshozatalban részt vevők köre viszonylag állandónak tekinthető. 3. Az „inlermestic” döntésekkel kapcsolatban már maga a kifejezés is magyarázatot igényel. A kifejezést, amely az international (nemzetközi) és a domestic (hazai) szavak összetételéből keletkezett, először Bayless Manning használta a Foreign Affairs 1977. januári számában írt cikkében.'* A szó használatát Manning azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok történetében a kül- és belpolitikai kérdések gyakran fonódnak ösz- sze (mint például a vámok esetében). A hetvenes évek második feléig a külkapcsolatok napirendjén főleg a hagyományos erőegyensúlyi problémák szerepeltek. Ezt követően azonban — a gazdasági interdependencia következtében — a külső és belső gazdasági, s ezzel együtt politikai érdekek egymástól is szinte elválaszthatatlanokká váltak. Mivel az ilyen jellegű döntések hatással vannak mind a külkapcsola- tokra, mind a belpolitikára, meghozatalukban részt vesznek olyan vég40
