Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Bányász Rezső: Ronald Reagan politikai arcképéhez

A „szovjet fenyegetés” trumani mítoszának reagani felelevenítésére higgadtan, az enyhülés elért eredményeit védelmezve válaszolt a Szovjetunió. A vezető szovjet politikusok csakúgy, mint a szovjet haderők vezetői ismételten rámutattak: a Szovjetunió nem tör katonai fölényre, nem kívánja megteremteni az Egyesült Államokkal szembeni „első csapás” potenciálját. Az első csapás koncepciója merőben idegen a Szovjetunió politikájától katonai doktrínájától. Éppen a Szovjetunió és a többi szocialista orszáág javasolta, hogy a helsinki záróokmány aláírói, az Egyesült Államokat is beleértve, kössenek olyan egyezményt, amely szerint nem alkalmaznak elsőként egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert.

A Varsói Szerződés országai ismételten kijelentették, hogy sohasem törekedtek és nem is törekednek katonai fölény kivívására. De Reagan elnök és újkonzervatív csapata nem volt hajlandó a józan tényekre hallgatni. Minden erővel arra törekedtek, hogy az Egyesült Államokra és NATO-szövetségeseikre korábban még nem látott méretű pótfegyverkezési programot erőltessenek. Elnökségének első félidejében ennek a fegyverkezési politikának rendelte alá nemcsak külpolitikáját, hanem belső gazdaságpolitikáját is.

Az első négy év tapasztalatai számos tekintetben azt mutatják, hogy Reagan elnök leegj7szerűsítő antikommunista világnézete a Fehér Házban szerzett tapasztalatok birtokában sem vált reálisabbá, árnyaltabbá. A kiegyensúlyozott, diplomaták által fogalmazott államférfiúi megnyilatkozások mögül újra meg újra — néha teljesen váratlanul — előtört a korábbi korszakokban már megismert „amerikai küldetéstudat”. Arthur Schlesinger Jr. szavait idézve: „A mostani amerikai kormányzat gondolkodásában újjászületik a külpolitikai messianizmus. »Mindig is hittem — jelentette ki tavaly novemberben Reagan elnök —, hogy e fölkent ország rendkívüli, kiválasztott, hogy az isteni gondviselés helyezte e hatalmas földrészt a két óceán közé, hogy a világ minden sarkából rálelhessenek az emberek, a hit és a szabadság szerelmesei.« A Reagan-kormány nem történelmi, hanem ideológiai látószögből nézi a világot. . .”5

Ugyancsak A. Schlesinger mutat rá arra, hogy Reagan alatt az amerikai külpolitikát két gondolat határozza meg: hogy az Egyesült Államok végtelenül erkölcsös, a Szovjetunió pedig végtelenül gonosz. A Szovjetunió Reagan szerint a „gonosz birodalma, minden gonoszság gyújtópontja a modern világban. .. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat — mondta Reagan —, minden mai nyugtalanság mögött a Szovjetunió húzódik meg. Ha a Szovjetunió nem folytatna dominó-játékot, akkor nem lennének válsággócok a világon.”6

Az erőpolitika bűvöletében Reagan elnök első félidejében figyelmen kívül hagyta az Egyesült Államok belső lehetőségeit, gazdaságának tény29