Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
szükség, hogy az érintett államok megerősítsék elkötelezettségüket a hosszú távú gazdasági kapcsolatok ösztönzése, a korlátozásoktól mentes együttműködési rendszer egyezményes kereteken nyugvó kiépítése mellett. A gazdasági kapcsolatok biztonságos fejlesztése ugyanis csak a rendezett, kiszámítható, hosszú távú együttműködés főbb elemeinek meghatározásával képzelhető el. Különösen létfontosságú ez a kisebb országok számára, függetlenül attól, hogy milyen a társadalmi berendezkedésük. Űjabban sajátos kettősség figyelhető meg a kisebb országok politikai és a gazdasági megítélésében. Miközben jelentőségük a világpolitikai fejleményekben felértékelődőben van, a világgazdaságban mind hátrább szorulnak, erősödik kiszolgáltatottságuk, s ez idővel kedvezőtlenül befolyásolhatja a politikai szerepvállalásukat is. Egységes fejlődési vagy kilábalási modell nem létezik a kisebb országok számára sem, mert nemzeti adottságaik következtében lényeges különbségek vannak közöttük. Léteznek azonban olyan közös jellemzők, amelyek hasonló magatartást és döntést igényelnek. így számukra a külpiaci feltételek alakulása sorskérdés, s mindnyájukra vonatkozik, hogy a világgazdasági térvesztés a nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel útján akadályozható meg. A kialakult világpolitikai helyzetben felértékelődött az összeurópai folyamatok kontinuitásának jelentősége. Ebben koncentrálódik a kelet— nyugati viszony valamennyi alapvető komponense, beleértve a szovjet— amerikai kapcsolatok lényeges elemeit is. Az összeurópai folyamattól elválaszthatatlan a Varsói Szerződés és a NATO közötti viszony alakulása, továbbá a földrészen létező szubregionális integrációs szervezetek, valamint a helsinki fórumok tevékenysége, egymáshoz való viszonya és az európai államok kétoldalú kapcsolatrendszere. A folyamat összetevői közül különösen a Nyugat- s Kelet-Európa államai közötti viszonnyal, valamint a helsinki záróokmánnyal összefüggő kérdések emelendők ki. Objektív körülmény, hogy a szovjet—amerikai viszony újrarendezése folyamat jellegű, amelynek haladására a külső körülmények is nagy hatást gyakorolnak. Az európai államok nem kevés erőfeszítést tettek és tesznek annak kedvező irányú befolyásolásáért. A nyugat-európai politikai körök ezzel kapcsolatos magatartásában sajátos kettősség figyelhető meg: amikor túlságosan elhidegül a két nagyhatalom viszonya, a józan felfogású nyugat-európai politikai tényezők a viszony javítása érdekében aktivizálódnak, mihelyt konkréttá válik viszont a szovjet—amerikai megegyezés lehetősége, a nyugat-európai kormányzatok állásfoglalásaiban az aggodalmak kerülnek előtérbe. 17
