Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
A külgazdasági kapcsolatoknak a kedvezőtlen nemzetközi körülmények alatt megcsontosodott szervezeti és intézményrendszere gátjává vált a gazdaság fejlődésének, a gazdasági kapcsolatok kiterjesztésének. A Szovjetunió így nem tudott a gazdasági haladás által objektíve megkövetelt mértékben és hatékonysággal részt venni a nemzetközi munkamegosztásban. Az egysíkú gazdasági kapcsolatrendszer gátolta a tudományos- műszaki eredmények nemzetközi kölcsönhatásának kedvező folyamatát, megnehezítette a gazdaságnak az intenzív szakaszra történő átállását. A gazdaságirányítás merevségei, a külkereskedelmi monopólium rugalmatlansága nem tette lehetővé a külgazdasági együttműködésnek a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodását. A jelenlegi szovjet külgazdasági politikára a nagy realitásérzék, a viszonylagos kifelé fordulás és a nagyobb rugalmasság a jellemző. Ezek a törekvések az aktív és kezdeményező szovjet külpolitikából következnek, de a legfőbb okai abban keresendők, hogy a szovjet népgazdaság belső feladatainak megoldásához a jelenleginél jobban kívánják felhasználni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. A gazdasági növekedés gyorsításának és a gazdaság átalakításának programja évtizedekig tartó feladat, így minden bizonnyal az új szovjet külgazdasági politika is tartós irányvonal lesz. Rendkívül fontos a GATT-rendszer egészének megerősítése, a diszkrimináció és a kereskedelmi korlátozás gyakorlatának felszámolása, valamint a mezőgazdasági és ipari termékek nemzetközi kereskedelmének liberalizálása. Örvendetes, hogy állandóan bővül a GATT-on belül megvitatásra kerülő témák sora, s ezzel a folyamattal párhuzamosan törekedni kell a résztvevők körének bővítésére, a GATT egyetemesebbé tételére. Összességében tehát átalakulóban van a szocialista országoknak a világgazdasági folyamatokhoz való kapcsolódásra vonatkozó felfogása és gyakorlata. A korábbi években uralkodó volt az a nézet, hogy a szocialista államoknak a lehető legnagyobb mértékben meg kell védeniük magukat a tőkés világgazdasági válság hatásainak begyűrűzésétől, főképpen a dekonjunkturális elemektől. Leegyszerűsített felfogás érvényesült a tőkés gazdasági, pénzügyi integrációs szervezetek szerepének megítélésével kapcsolatban is, figyelmen kívül hagyva az integrációs folyamatot objektív hátterét, s főképpen a szervezetek működésében bekövetkezett változásokat. Mindezek során komoly dilemmákat okozott annak megítélése is, hogy a szocialista országok tőkés viszonylatú adósságállománya mennyiben befolyásolja az adós állam gazdasági és politikai függetlenségét, illetve függőségét. Ilyen körülmények között különös jelentőségre tett szert a bizalom helyreállítása a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban. Arra volt és van 16
