Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.
érdekes elegye. Az kétségkívül a hagyományos vonások közé tartozik, hogy egy ilyen, sok konkrét feladatot is tartalmazó tervdokumentumot politikai szinten fogadnak el, míg a végrehajtás feltételeit a véglegesítés során, vagyis egy későbbi szakaszban munkálják ki. Ezek közé tartozik a program finanszírozási igényének és a tagországok ezzel kapcsolatos lehetőségeinek, valamint az ezzel is összefüggő, egyes részprogramokban való konkrét érdekeltség feltételeinek tisztázása is, amire az 1985. decemberi moszkvai ülésszakon még nem került sor.37 Számos újdonságot tartalmaz viszont a program egész szemlélet- és megközelítésmódja. Első látásra szembetűnik az, hogy a hagyományos KGST-határoza- toktól eltérően a program nem tartalmazza az eddig elért eredmények részletes felsorakoztatását, továbbá az együttműködés bevált módszereinek méltatását, amelyek — az eddigi szokásos fordulat szerint — lehetővé tették az új célok megfogalmazását. Ehelyett a helyzet meglehetősen önkritikus értékelését adja, különösen a II. főrészben. Itt „A műszaki-tudományos haladás élvonala” cím alatt valójában a KGST keretében eddig elért fejlődés bírálata található, azoknak a területeknek a részletes felsorolása (a személyi számítógépek gyér elterjedtségétől a szuperkomputerek hiányáig), ahol lemaradás tapasztalható a világ más részeiben kibontakozó harmadik ipari forradalomtól. Az külön is figyelemreméltó, hogy a program által kijelölt feladatok többnyire nem ága- zatspecifikusok, hanem inkább funkcionálisok. Az elektronizálás vagy az automatikák széles körű alkalmazása eleve nem olyan természetű feladat, amit ágazati nagyprogramok útján lehetne megoldani, hiszen ágazatközi és a felhasználóra irányul. Ez persze nem azt jelenti, hogy központi fejlesztésekre egyáltalán nem kerül sor. A „KGST Eurékájának” is elkeresztelt program jelentős beruházási vonzattal is jár. Ez azonban lényegében az összehangolt nemzeti műszaki, tudományos és fejlesztési program magába olvasztotta az 1982. és 1983. évi ülésszakokon elfogadott lebontott és finanszírozott hatalmas egységes terv részfejezeteiként értelmezendő. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a korábbiakban gyakran hangoztatott műszaki és gazdasági sebezhetetlenség szempontjával szemben az I. rész 5. és 6. pontja részletesen kifejti, hogy a műszaki haladás lényege szerint világméretű, és ezért épp a legfejlettebb technológiai al- ágazatokban a legelőnyösebb és a legszükségesebb az embargóktól, elzárkózástól és hátrányos megkülönböztetéstől mentes nemzetközi munka- megosztás. Kellő nyugati érdekeltség esetén a két európai program, valamint a résztvevők közt közvetlen együttműködés lenne kialakítható. A program magába olvasztotta az 1932. és 1983. évi ülésszakokon elfogadott elektronikai, robotizálási és automatikai programot, valamint az 1974. évi ülésszakon meghirdetett atomenergetikai gépgyártási program kibővített 140
