Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)
dásához vezetnek”.15 Igazságos és átfogó rendezést sürgettek egy nemzetközi békekonferencia keretében, amelyen az arab—izraeli konfliktusban érdekelt valamennyi fél, így természetesen a PFSZ is, részt venne, és azon jelen lennének az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai is. Javasolták egy ezt előkészítő bizottság létrehozását, és ennek megalakítására szólították fel a Biztonsági Tanácsot. Elítélték Izrael arab országok elleni agresszióit, bírálták továbbá az Egyesült Államoknak és Izraelnek a térségben folytatott politikáját és stratégiai szövetségüket. Az Egyesült Államokat álláspontjának felülvizsgálatára hívták fel. Izraellel szemben pedig nemzetközi bojkottot sürgettek. A Palesztin Felszabadítási Mozgalomban az utóbbi években jelentkező problémákra válaszul, megerősítették a palesztin nép elidegeníthetetlen nemzeti jogait és a PFSZ vezetésével folyó harcot. A palesztin nép bélés külügyeibe való be nem avatkozás elveinek és a PFSZ szabad és független döntéshozatali jogának szigorú betartására hívtak fel, és elítélték az Egyesült Államoknak és Izraelnek a PFSZ „infrastruktúrájának megsemmisítésére” irányuló törekvéseit, valamint a nekik otthont adó arab államok, így a Tunézia ellen végrehajtott agressziót. Libanonnal kapcsolatban pedig az izraeli erők azonnali és teljes kivonását, Libanon nemzetközileg elismert határainak, területi épségének, függetlenségének, szuverenitásának helyreállítását követelték. A hararei csúcsértekezlet megerősítette az el nem kötelezettek 1981. februári új-delhi külügyminiszteri értekezletének józan megfogalmazását Kambodzsa és Afganisztán kérdésében. Az akkori állásfoglalás azóta is konszenzust élvez a mozgalomban, miközben bilaterális és regionális tárgyalások folynak a rendezésről. Hararéban is kudarcot vallott a mo-zgalom jobboldalának az a törekvése, hogy e kérdéseket középpontba állítva eltereljék a figyelmet a fejlődő világ más, súlyos konfliktusairól, jóllehet erre néhány ország képviselője kísérletet tett. A dokumentumban rögzített álláspont a mozgalom egyeztetett véleményét tükrözi. Megismételték korábbi nézeteiket az Indiai-óceán békéjéről és biztonságáról. Elítélték a nagyhatalmak katonai jelenlétét és rivalizálását a különböző térségekben és azt, hogy új bázisokat, új katonai parancsnokságokat hoznak létre. Ez az utóbbi állásfoglalás is az Egyesült Államok burkolt bírálataként értékelhető. A Földközi-tenger térségével foglalkozó fejezet azáltal vált markánsabbá, hogy a dokumentumban elítélték az Egyesült Államok Líbia elleni agresszióját. Hangsúlyozták aggodalmukat a térségben a feszültség növekedése miatt, javasolták, hogy a térséget a béke, a biztonság és az együttműködés régiójává alakítsák át, s támogatták a térség el nem kötelezett országainak Jugoszláviában összehívandó külügyminiszteri tanácskozását. 118
