Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)
Kararéban is eredménytelenül végződtek az iraki—iráni konfliktus felszámolására tett közvetítési kísérletek. Irán követeléseit a konferencia nem támogatta (az agresszor megbélyegzése, Irak kizárása). A jóváhagyott dokumentum az ellenségeskedés azonnali beszüntetését, a konfliktus tárgyalásos rendezését sürgeti. Nyugat-Szaharát illetően a dokumentum felszólította Marokkót és a Polasario Frontot, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat a tűzszünetről, és rendezzék népszavazás útján a konfliktust. Az AESZ határozatával ellentétben, Marokkó szembenállását figyelembe véve a mozgalom nem tartotta időszerűnek a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság elismerését és teljes jogú tagként való felvételét. Csáddal kapcsolatban támogatták az AESZ-nak a nemzeti megbékélés elérését szorgalmazó állásfoglalását. Megerősítették korábbi álláspontjukat Korea békés, tárgyalásos úton történő egyesítéséről. Nem teljesítették a KNDK-nak azt a kérését, hogy elítéljék az amerikai csapatok jelenlétét, és állást foglaljanak az olimpia megrendezésének kérdésében. A KNDK bejelentette igényét a mozgalom 1988-ban sorra kerülő külügyminiszteri értekezletének megrendezésére, ezt azonban több ország ellenezte. Kompromisszumként 1987-ben Phenjan- ban tartják a gazdasági miniszterek rendkívüli ülését, a külügyminiszteri értekezletre pedig Cipruson kerül sor. Ezzel is szolidaritásukat fejezték ki a ciprusi helyzet rendezésével kapcsolatban, elutasítva a szigetország megosztására irányuló kísérleteket, és követelték a külföldi megszálló erők azonnali kivonását. A dokumentum latin-amerikai és karibi térséggel foglalkozó része különösen radikális hangvételű, amit az el nem kötelezettek azzal magyaráznak, hogy „ez a térség azok közé tartozik, amelyeket közvetlenül érintenek a gyarmati hatalmak és az imperializmus agressziói, és a legsúlyosabb válságot szenvedik el, mint a világ legeladósodottabb régiója”.1G Értékelésük szerint az el nem kötelezettek és a Contadora-csoport erőfeszítései ellenére tovább romlott a helyzet, aminek „az imperialista beavatkozás és az intervenció” az oka. E térségben a szegénység és az elnyomás jelenti az igazi veszélyt, így az itt végbemenő változások nem magyarázhatók a katonai blokkok közti ideológiai konfrontációval. Az el nem kötelezettek elítélték a Nicaragua szuverenitása, integritása, stabilitása és önrendelkezése elleni agresszív lépéseket, katonai támadásokat és más cselekményeket, és ezzel összefüggésben az Egyesült Államoknak az ellenforradalmi erők támogatására irányuló lépéseit erkölcstelennek és törvénytelennek, a nemzetközi jog megsértésének nevezték. A válság megoldására támogatták a Contadora-csoport békekezdeményezéseit, és sürgették a Nicaragua és az Egyesült Államok közötti közvetlen tárgyalások fel119
