Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)
A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is állást foglaltak Namíbia önrendelkezése. nemzeti függetlenségének megvalósítása, területi integritása és a SWAPO mellett, elítélve a dél-afrikai rendszert Namíbia jogtalan gyarmati megszállása, területének militarizálása és Angola elleni támadásokra való felhasználása miatt. Bírálták azokat, akik idegen gazdasági érdekeket képviselve megakadályozták a függetlenségre vonatkozó határozatok valóra váltását, és a függetlenségről folytatott tárgyalásokat holtpontra juttatták. Kategorikusan visszautasították azt az amerikai elgondolást, amely szeretné összekapcsolni Namíbia függetlenségének megadását az Angolában internacionalista feladatokat teljesítő kubai csapatok kivonásával. Állást foglaltak amellett, hogy a nemzetközileg szavatolt békés rendezés az ENSZ Namíbiára vonatkozó függetlenségi tervének megvalósítása útján történjen. Minden államot arra hívtak fel, hogy tartózkodjon a Dél-afrikai Köztársaságnak nyújtandó támogatástól, és érvényesítsen vele szemben szankciókat mindaddig, amíg az nem vet véget Namíbia megszállásának. A Dél-afrikai Köztársaságot felszólították, hogy a nemzetközi közösség követeléseinek megfelelően tegyen lépéseket az apartheid megszüntetésére, kezdjen tárgyalásokat az ország elnyomás alatt sínylődő népének igazi képviselőivel. Követelték a letartóztatottak és a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátását, az ANC, a PÁC és más politikai pártok betiltásának megszüntetését, a belbiztonsági törvény és más drákói intézkedések visszavonását, a csapatok kivonását a városokból, ezenkívül a politikai menekültek és szabadságharcosok akadálytalan hazatérésének biztosítását, hogy ezzel megfelelő légkör teremtődjön a lényegi párbeszédhez a rendszer és ellenzői között. Külön felhívták Nyugat-Európát, Japánt, az Egyesült Államokat, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a tényleges változások megvalósulásához. A mozgalom konkrét akciókat, kezdeményezéseket tartalmazó külön nyilatkozatot és felhívást fogadott el a dél-afrikai térség helyzetéről és Namíbia függetlenségének azonnali megadásáról. Széles körű szankciókat javasoltak, és felszólítottak valamennyi államot annak alkalmazására. Ennek elfogadtatására — Mugabe elnök javaslatára — elhatározták, hogy közös külügyminiszteri bizottságot delegálnak több fejlett tőkés országba, Namíbia kérdésében pedig az ENSZ-közgyűlés Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszakára. A frontországok támogatására szolidaritási alapot hoztak létre, amelyet — India vezetésével — kilenc tagú bizottság kezel. Az el nem kötelezettek a közel-keleti válsággal kapcsolatban, összhangban eddigi állásfoglalásaikkal, továbbra is elutasították a különutas törekvéseket, mivel „a konfliktus egyes aspektusaira leszűkített részmegoldások csak a közel-keleti helyzet bonyolultabbá válásához és súlyosbo117
