Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)

javaslat, nincs előrehaladás a fegyverkezési verseny megállításában, a világűrre való kiterjedésének megakadályozásában. Az el nem kötelezettek állásfoglalása elutasítja a konfrontációs amerikai politikát, elítéli az erőpozícióból való tárgyalásra irányuló törekvést, s azt, hogy új doktrínákkal igyekeznek igazolni a mind fejlettebb fegyverek fejlesztését és telepítését. Üdvözlik viszont az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti párbeszéd felújítását, és arra szólítják fel e két ország vezetőit, hogy felelősségük tudatában, a nemzetközi közösség és a feszültség csökkentése érdekében kerekedjenek fölül a konfrontáción és a bizalmatlanságon, és érjenek el érdemi eredményeket a leszerelés terén. Ebből a célból külön felhívással is fordultak a két nagyhatalomhoz. Ebben is hangsúlyozták, hogy nincs alternatívája az együttműködésnek és a békés egymás mellett élésnek, s csak az átfogó, valamennyi állam érdekeit figyelembe vevő enyhülés jelenthet megoldást, képezheti a tartós béke alapját. Ebben a folyamatban az el nem kötelezetteknek is aktív és pozitív szerepet kell játszaniuk, egyenlő alapon kell abban részt venniük, és konstruktív kezdeményezésekkel kell hozzájárulniuk.

A legveszélyesebb tévedésnek minősítik a nukleáris elrettentés doktrínáját, elutasítják azt a nézetet, hogy a világbéke csak ennek révén tartható fenn. Rámutatnak arra, hogy ez a doktrína az alapja a nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi eszkalációjának, és lényegében minden eddiginél nagyobb bizonytalanságot és veszélyeztetettséget teremt a nemzetközi kapcsolatban.

Az amerikai űrfegyverkezési tervek} elutasításának már több alkalommal hangot adtak az új-delhi csúcskonferencia óta eltelt időszakban, rámutatva arra, hogy a „stratégiai védelem biztosításával elérendő biztonság éppolyan illúzió, mint a nukleáris elrettentésen alapuló”.10 Most ehhez még hozzáteszik, hogy a világűrt, amely az egész emberiségé, kizárólag békés célokra szabad felhasználni, valamennyi ország jólétének előmozdítására és érdekeinek megfelelően. A világűr nem válhat a fegyverkezési verseny új színterévé. Éppen ezért azt javasolják, hogy a Leszerelési Konferencia kezdjen tárgyalásokat olyan egyezmények megkötéséről, amelyek megtiltanák a fegyverkezési verseny kiterjesztését a világűrre, és elősegítenék az együttműködést az űr békés felhasználásában. Sürgetik, hogy minden állam, de különösen a jelentős űrhajózási tevékenységet végzők szigorúan tartsák be az űrfegyverek alkalmazását jogilag szabályozó és korlátozó jelenlegi előírásokat, köztük az űregyezményt, a szovjet—amerikai ABM szerződést, és a tárgyalások idejére, az egyezmény(ek) megkötéséig tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely űrfegyverek vagy -fegyverrendszerek kifejlesztésére, kipróbálására és telepítésére irányul.

Tekintettel arra, hogy a „nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és

113