Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)
soha nem szabad megvívni”, az el nem kötelezettek szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — más nukleáris fegyverrel rendelkező államokkal együtt — egyezzen meg a nukleáris fegyverek használatáról való lemondásban. Az ENSZ első rendkívüli leszerelési ülésszakának döntése alapján, amely a leszerelés átfogó programjának elfogadását javasolta, bírálták a Leszerelési Konferencia holtpontra jutását, és „üdvözölték a Szovjetunió által a közelmúltban előterjesztett átfogó és időszerű programot a szakaszos, határidőhöz kötött nukleáris leszerelésről. E program céljai és prioritásai, amelyek arra irányulnak, hogy az évszázad végére valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező ország felszámolja a nukleáris fegyvereket a Földön, nagymértékben összhangban van azzal az állásponttal, amit az el nem kötelezett országok e kérdésben következetesen képviseltek.”41 Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy kössenek átfogó egyezményt, amely a nukleáris fegyverkísérleteket végleg betiltaná minden közegben és valamennyi állam számára. Addig is, amíg erről tárgyalások folynak, moratóriumot kell megvalósítani a nukláris fegyverek kipróbálására, előállítására és telepítésére. E kérdésben is észrevehető különbséget tesznek az el nem kötelezettek az Egyesült Államok és a Szovjetunió magatartása között. Az Egyesült Államokat felszólították, hogy szüntesse be nukleáris kísérleteit, míg a Szovjetuniót felkérték, hogy továbbra is tartsa fenn az általa 1985 augusztusa óta egyoldalúan vállalt moratóriumot, amíg megegyezést nem érnek el e kérdésben, vagy legalább a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozóig. Mindaddig, amíg nem valósul meg a nukleáris leszerelés, az el nem kötelezettek támogatják azt a javaslatot, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező államok kössenek nemzetközi egyezményt e fegyverek használatának vagy az azzal való fenyegetésnek a betiltásáról. Igen nagy jelentőségű lépés lenne, ha ezek az államok nemzetközi kötelezettséget vállalnának arra, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert, vagy nem folyamodnak a vele való fenyegetéshez. Ugyancsak biztosítani kellene a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat arról, hogy nem támadják meg és nem fenyegetik őket nukleáris fegyverekkel. A leszerelés általános kérdéseit illetően hangsúlyozták, hogy a nukleáris leszerelést célzó tárgyalások mellett intézkedéseket kell hozni a fegyveres erők és hagyományos fegyverek korlátozására és fokozatos csökkentésére, és törekedni kell a vegyi fegyverek gyártásának, fejlesztésének, tárolásának és felhasználásának betiltására is. A mozgalom szolidaritást vállalt a leszerelés kérdésében új kezdeményezésekkel jelentkező ún. hatok indítványával, azaz „Az öt kontinens 114
