Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
takozó enyhülési folyamatokhoz való kapcsolódásban. Fontos érdeke volt a kelet-európai szövetségi rendszernek az is, hogy a kapcsolatok kiépítésével járuljon hozzá a csak nem sokkal korábban rögzített osztrák semlegesség erősítéséhez. Összességében az államszerződés — a nemzetközi enyhülés eredménye és egyúttal erősítője - jelentős pozitív hatást gyakorolt a magyar-osztrák kapcsolatokra: „Magyarország egyetlen kapitalista szomszédjával, Ausztriával való eredményes, jó együttműködéssel rendkívül hatásos és vonzó példáját szolgáltathatja a békés együttélés gyakorlati megvalósításának” - olvashatjuk egy akkoriban keletkezett belső magyar külügyminisztériumi dokumentumban. A magyar elképzelésekről Horváth Imre külügyminiszter 1956-ban a Die Pressének nyilatkozott,7 nem sokkal az osztrák kancellár Szabad Népben megjelent interjúja után. A kölcsönös közeledés érdekében Magyarország késznek mutatkozott olyan lépésekre is, melyek megoldatlansága régóta terhelte a két ország viszonyát. Ilyen volt például a határ menti műszaki zár eltávolítása 1956 májusában, amit Ausztria az 1950-es évek első felétől követelt. A kereskedelmi forgalom nagyságrendje (1956-ban 1002,5 millió schilling), a megindult tárgyalások, az előkészítés alatt álló javaslatok a pozitív fejlődés konkrét lehetőségével biztattak. A magyarországi ellenforradalom és hatása A kedvező irányú fejlődést derékba törte az 1956-os magyarországi ellenforradalom, amely az ország nemzetközi kapcsolatainak egészében s a kétoldalú magyar-osztrák viszonyban is súlyos károkat okozott. Az úgynevezett magyar kérdés napirenden tartása a nemzetközi fórumokon Magyarország nemzetközi cselekvőképességét általában is negatívan befolyásolta, de sokkal súlyosabbak voltak a következmények a bilaterális kapcsolatokban.8 A magyarországi események „figyelemmel kísérése”, esetenként az abba való beavatkozás kísérlete Ausztrián keresztül zajlott, a két ország határa tehát mintegy jelképezte a magyar- országi események nemzetközi - rendszerközi - dimenzióit. Az ellenforradalom idején mintegy 170 ezer ember hagyta el Magyarországot Ausztria irányába. A távozottak fogadása, elhelyezése, a velük való bánásmód érthetően befolyásolta az államközi kapcsolatokat is. A magyar kormány egy e célra kiküldött bizottság útján már 1957 januárjában lépéseket tett az eltávozottak - köztük számos kiskorú - hazatelepítésére. E bizottság ért is el bizonyos eredményeket (több ezer személy tért haza Magyarországra), de 1957 májusában még mintegy 30 ezren voltak Ausztriában,9 és ottlétük immár osztrák belpolitikai kérdéssé is vált. Az ellenforradalom következményeként, a kül- és belpolitikai konszolidáció elősegítése érdekében a magyar kormány visszaállította a határon a műszaki 148
