Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
zárat. E lépés heves osztrák támadások kereszttüzébe került, és a „határkérdés” ismét több évre szóló tehertétellé lett a kétoldalú viszonyban. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az osztrák semlegesség 1955-ös törvényi rögzítése után nem egészen egy évvel élesen vetődött fel e semlegesség tartalmának kérdése. A már említett leszűkített, főként katonai értelmezésű semlegességfogalom szellemében Ausztria az ellenforradalom idején és az azt közvetlenül követő időszakban, a „nyugati világ” részének tekintve magát, sem a nemzetközi fórumokon, sem a bilaterális viszonyban gyakorlatilag nem segítette a magyar konszoüdációt. A magyarországi belpolitikai konszolidáció 1956 után mégis viszonylag gyorsan ment végbe, bár nemzetközi téren az ország súlyos nehézségekkel küzdött. A magyar kérdés ENSZ-beli napirenden tartása az 1956 előtt éppen csak megélénkült kelet-nyugati kapcsolatokból való kirekesztődéssel járt együtt. Ausztria például 1957 februárjától a kultúra és a sport területén szinte teljes bojkottot hirdetett Magyarország ellen. Rendkívül elítélő volt az osztrák sajtó hangja is. Mindezek hatására a magyar külpolitika erőfeszítéseinek tengelyébe az ellenforradalom utáni konszolidáció nemzetközi térre való kiterjesztése, a nemzetközi politika fő áramlataiba való bekapcsolódás került. Kézenfekvőnek látszott, hogy e lépéseket először Magyarország egyetlen polgári berendezkedésű szomszédja irányába kell megtenni. Már 1957 tavaszán sor került bizonyos kapcsolatfelvételre a bécsi magyar követ, Púja Frigyes és Grubhofer osztrák belügyi államtitkár között; Púját fogadta Raab kancellár is. E találkozók során számos, az ellenforradalom során keletkezett probléma felvetődött, de a kapcsolatok hosszabb távú fejlesztéséről is szó esett. így nemcsak a határról és a kiskorúak Ausztriából való hazatéréséről, hanem a kereskedelem fejlesztéséről, a közlekedés és más területek egyezményes szabályozásáról, a vagyonjogi tárgyalások folytatásáról is tanácskoztak. Fontos esemény volt, hogy Horváth Imre külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének XIII. ülésszakáról hazafelé utaztában 1957. november 6-án Bécsben találkozott Figl osztrák külügyminiszterrel. Mindez adott ugyan némi lendületet az alacsony szintű diplomáciai érintkezéseknek, de a vitás kérdések megoldására irányuló tárgyalások a jelentős magyar erőfeszítések ellenére sem kezdődtek meg. A magyarosztrák kapcsolatok rendezését diplomáciai lépésekkel a Szovjetunió is támogatta. így például az 1958-ban Magyarországon járt szovjet párt- és kormány- küldöttség tárgyalásairól kiadott közös közlemény hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány támogatja a szomszédos Ausztriához fűződő kapcsolatok javítására irányuló magyar erőfeszítéseket. A közlemény a nyugati országok közül egyedül Ausztriát említette. 1959-ben - egy 1958 októberében, az egy évvel korábbihoz hasonló körülmények között lezajlott külügyminiszteri találkozó után - tovább élénkültek az alacsony szintű diplomáciai érintkezések, sor került nem politikai jellegű dele149
