Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a második szakaszban
ACZÉL ENDRE A „thatcherizmus” a második szakaszban Hat és fél évvel azután, hogy kormányra lépett, tíz évvel azután, hogy pártvezérnek megválasztották, Margaret Hilda Thatcher eloszlatta a személyével és politikai irányvételével kapcsolatos kétségeket. Eldöntöttnek tekinthető a vita arról, hogy vajon a miniszterelnök egy párton belüli „szektának” avagy egy egész pártnak a vezére-e. S hogy a „thatcherizmus által képviselt jobboldaliság jelentős és tartós irányzat-e” (Sam Aaronovitch, marxista közgazdász) a brit konzervatív pártban vagy múló deformáció? Szó sincs szektáról vagy múló deformációról! Sőt, ami az irányzat tartósságát illeti, nem célszerű a pártra szűkíteni: magáról a brit társadalomról beszélhetünk. A konzervatívok választási győzelme (1983. június), a hatalom, amelyben a konzervatív thatcheristák, és az „antithatcheristák” egyaránt osztoznak, eldöntötte a pártnak a „thatcherizmushoz” való viszonyát. Kisebb tory szekcióktól eltekintve nem tartanak attól, hogy a választók elvetik a miniszterelnök által felhasznált alternatívákat. A brit társadalom fogékony, fogadókész a thatcheri politika iránt. Ezt mutatja jobboldali irányvételének a látszólag „ellenséges közegben” gyorsan megszerzett legitimitása. Viszonylag kevesen vannak a brit baloldalon, akik a felismerésen túl kimondani is hajlandók e tény befejezettségét. Többségük marxista közíró és filozófus. Egyikük, Martin Jacques, a Marxism Today c. elméleti folyóirat főszerkesztője (egyszersmind a Brit KP Politikai Bizottságának tagja) még 1983-ban megjelent egyik írásában a következőket állapította meg: „A thatcherizmus megváltoztatta a brit politika arculatát. 1979-ben sok baloldali - és nemcsak baloldali - még abban hitt, hogy ez sohasem fog megtörténni. De megtörtént. Ez a változás a baloldalt nemcsak meglepte, hanem sokkos állapotba hozta. A sokk csak most kezd megszűnni. Jobban ki kell ismernünk e jelenség természetét, helyét a háború utáni történelemben. Ha ezt nem tesszük meg, a baloldal állandó, folyamatos visszavonulásba kényszerül.” 94
