Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a második szakaszban
A brit baloldal máig nem ért egyet abban, hogy léte2Ík-e „thatcherizmus” avagy sem. Mint az idézetből kitűnik, azok, akik igennel válaszolnak e kérdésre, a jelenség fel nem ismerését és/vagy meg nem értését tekintik a baloldal visszavonulása okának. Azok, akik nemmel felelnek, nem hajlandók tudni a baloldal válságáról. A „thatcherizmusnak” sikerült megosztani a brit baloldalnak a marxi szocializmus elveit valló tömbjét - sőt magát a kommunista pártot is. A vita tárgya a thatcheri politika mibenlétének rögzítése és az ebből adódó következtetések, különös tekintettel a baloldal által követendő stratégiára és taktikára. Azok, akik „izmust” látnak ebben a politikában, új minőségről beszélnek. A szemben állók csak „mennyiségi” különbséget képesek elfogadni Thatcher, Heath és Macmillan politikája között, s ezt a mennyiségi különbséget a dolgozók szerzett és kivívott jogai ellen indított támadások eltérő hevességével azonosítják. Ennek az eltérésnek az okát abban látják, hogy ezek a kormányok a kapitalizmus kevésbé vagy erőteljesebben válságos időszakaiban működtek. A minőségi szemlélet alapjában véve nem vonja kétségbe, hogy a fennálló rend válságszakaszai - már csak a ciklikusság miatt is - eltérő mélységűek. A „hevességfokozatokkal” sem vitatkozik. Mindezek azonban - véli - a „thatcherizmus” sikerére és népszerűségére nem adnak választ. A „mennyiségiek” a thatcherizmus sikereit vagy nem hajlandók tudomásul venni, vagy múlékonynak tekintik. A „minőségiek” viszont a siker magyarázataként a „thatcherizmus” populista jellegére hivatkoznak. A konzervatív populiz- mussal a hagyományos baloldal rendszerint azért nem tud mit kezdeni, mert a po- pulizmust, mint olyat saját kiváltságának tartja. Ez az a pont, ahol a „mennyiségiek” és a „minőségiek” összeütközésbe kerülnek egymással. Az előbbiek ahogyan „thatcherizmusról”, ugyanúgy populiz- musról sem kívánnak tudni. Az utóbbiak viszont ezt tekintik a „thatcherizmus” sikertényezőjének. Nagy-Britanniát Enoch Powell emléke kísérti. Powell öröksége ma kétfajta értelemben jelentkezik. Egyrészt mint a Thatcher kormányzati gyakorlatát jellemző monetarizmus, más néven gazdasági liberalizmus, másrészt a rasszizmus, a Közös Piac-ellenes ség, általában véve a szigetország szuverén izoláltságának gondolata. A brit baloldal (a Munkáspárt, a szakszervezeti szövetség, a kommunista párt) annak idején semmilyen érdemleges kísérletet nem tett a powellizmus óriási népszerűségének az elemzésére, magyarázatára. Visszapillantva, a „minőségiek” úgy vélik, hogy fel kellett volna ismerni a powellizmusban rejlő csírákat, amelyek akkor csak azért nem tudtak növekedésnek indulni, mert Enoch Powell állam- és establishment-ellenessége túlzó volt a konzervatív párt számára. Powell gazdasági liberalizmusa és a belőle fakadó szélsőséges (európai méretűvé nagyított) antikollektivizmus, valamint rasszizmus hatása a tömegekre utóbb kedvezőbb környezetben „kivirágozhatott” - anélkül persze, hogy az időközben az északír ügyek95
