Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Balázs József: A neokonzervativizmus jelentkezése a külpolitikában
- bár nem feltétlenül amerikai stílusú - erő a monetarista gazdaságpolitika sikereiben reménykedő tőkések egy csoportja. A társadalmi bázist alkotó többi erő (főleg az értelmiségiek és a kispolgári körök java része) ingatag. Megzavarták az elmúlt évtizedek társadalmi értékvesztése és értékváltozásai, valamilyen támpontra vágyik, amely stabil, vagy legalább az állandóság, a megbízhatóság érzetét kelti. Ezek a tömegek - egy új helyzetben - át vagy visszamennek a szociálrefor- misták táborába. Tehát a nyugat-európai konzervativizmus korántsem olyan széles körű és erős, mint az amerikai. Ebben a tanulmányban nem foglalkozunk a neokonzervativizmus ideológiai, belpolitikai, morális és gazdaságpolitikai nézeteivel, bár ezek is érdekesek, sajátosak és nemcsak a belpolitikai, hanem a nemzetközi életre is hatást gyakorolnak. Csak azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy röviden bemutassuk a neokonzervativizmus - mindenekelőtt az amerikai neokonzervativizmus - jelentkezését a külpolitika legfőbb kérdéseiben. Arra törekszünk, hogy kimutassuk: milyen veszélyekkel jár az, ha a neokonzervatív ideológia és erkölcs, világnézet stb. tartalmi elemei érvényesülnek a külpolitikában. A neokonzervativizmus és a külpolitika A kormányon levő neokonzervatív hatalmi csoport külpolitikája általában keményebb, kevésbé kooperatív, mint a reformistáké (vagy a liberálisoké). A nyugateurópai konzervatívokra jelentős hatást gyakorol a hivatalos amerikai konzervatív külpolitika. Ennek ellenére - az európai realitások kényszerítő ereje folytán - a nyugat-európai konzervatív kormányok jóval kooperatívabbak, mint az amerikai, aktívabban vesznek részt a kelet-nyugati kapcsolatok fenntartásában és szelektív fejlesztésében is. A nyugat-európai konzervatív vezetők (például a brit kormányfő) antikommunista retorikája esetenként nem marad el Reaganétól, de ez szerencsére nem mindig tükröződik a külpolitika, a diplomácia konkrét folyamatában, így a kelet-nyugati kapcsolatokban sem. Az amerikai neokonzervatív ideológia és politika világlátása igen tömény és konkrét formában jelenik meg a Reagan-féle külpolitikában. Nemcsak mi állítjuk, hanem az amerikai politikai szakértők egész sora, hogy a Reagan-kormány- zat a konzervatív, antikommunista ideológiát és retorikát közvetlenül átvitte a külpolitika területére, azzal a jelszóval, hogy „Amerikát újból naggyá kell tenni!”, a Szovjetuniót pedig védekező pozícióba kell szorítani. „A gonoszság birodalmát fel kell számolni” - tehát le kell gyengíteni az Egyesült Államok ellenfeleit, ellenségeit, a szövetségeseket pedig szorosan fel kell zárkóztatni Amerika mellé. Alapvetően ez a törekvés váltotta ki a jelenlegi nemzetközi feszültséget. Amikor a konzervatív ideológia, világlátás és a valóság között konfliktus alakult ki, akkor az amerikai vezetés arra érzett kísértést, hogy a realitásokat igazítsa hozzá az ideológiához. A neokonzervatív ideológia világszemléletében központi 87
