Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Balázs József: A neokonzervativizmus jelentkezése a külpolitikában
helyet kapott az az elképzelés, hogy a jó és rossz világméretű küzdelmében a „jók” táborát feltétlenül az Egyesült Államoknak kell vezetnie, ez pedig parancsoló követelménnyé tette az ország nemzetközi hatalmának mindenoldalú - erkölcsi, politikai, gazdasági és katonai - megerősítését.6 Az amerikai neokonzervatív ideológiának és politikának egyik kardinális kérdése az Egyesült Államok egyedüli globális világhatalmi szerepének visszaállítása, a Pax Americana megvalósítása az egész világon. Ennek bázisa a katonai erőfölény megszerzése és az erre épülő tárgyalások rendszere, ahol diktálni lehet a feltételeket az ellenfélnek. A Genfben folyó háromkosaras tárgyaláson is ezt akarják elérni. A hagyományos fegyverzetek további korszerűsítése, a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítése, a nukleáris stratégiai erők tökéletesítése, a világűr militarizálása, az SDI program meghirdetése, a repülőgép fedélzetéről indított - 1985 szeptemberében sikeresen kipróbált - ASAR elnevezésű műholdromboló rakéta stb. mind ennek a célnak vannak alárendelve. Ez aggasztja a világot, és súlyosan megterheli az amerikai és a világgazdaságot. Ennek ellensúlyozására a neokonzervativizmus olyan ideologikus tudattartalmat szug- gerál, amely sokszor tetszetős az amerikai állampolgárok többsége számára. Ez pedig nem más, mint az amerikai „küldetéstudat”, amely tulajdonképpen az „Isten kiválasztott népének” megfelelő, az Amerika nemzetközi tevékenységére vonatkoztatott elmélet. Az a lényege, hogy a „nagy és erős Amerikának” küldetése van a világban: meg kell védenie a szabadságot, a szabad világot, az amerikaiak biztonságát stb. - már az amerikai határokon túl is. Terjesztenie kell a civilizációt és a „demokráciát”7 az egész világon. S ki áll szemben az amerikai „küldetés- tudatból” származtatott globális külpolitikával, illetve ennek zavartalan megvalósításával? Mindenekelőtt a Szovjetunió, a szocialista közösség, s részben a fejlődő világ egyes progresszív csoportjai, illetve esetenként Amerika „értetlen” szövetségesei. Ezt az ellenállást hivatott legyőzni az amerikai erőpolitika minden területen, minden eszközzel az egész világon. Az lesz a legjobb, ha magától Reagan elnöktől tudjuk meg, hogy a fentieket hogyan tervezi megvalósítani a mai hivatalos és konzervatív amerikai vezetés. Reagannek az Amerikai Légió konvencióján 1983 augusztusában elmondott beszédéből idézünk: „Három évvel ezelőtt, az önök bostoni konvencióján ígéretet tettem, hogy visszaállítom Amerika katonai tekintélyét, s ennek révén előmozdítjuk a békét, de egyúttal megvédelmezzük szabadságunkat és biztonságunkat. Az ilyen csoportok segítségével, mint a légió, megtartottuk ígéretünket. Haderőink újra talpukra álltak, és kiválóan teljesítik feladataikat. Csapatainkat modern felszereléssel láttuk el. ... Katonai nagyságunk visszaállításának tnásik követelménye stratégiai erőnkre vonatkozik.. . Kormányunk és a kongresszus összefogott erőfeszítései révén helyreállítjuk Amerika stratégiai erőinek hitelét — ez az alapvető feltétele mind az elrettentésnek, mind az eredményes tárgyalásoknak. Újra és újra megtanultuk, hogy csakis a Nyugat közös elszántsága talál megfelelő válaszra a Kelet részéről.”8 (Kiemelés tőlem B. J.) 88
