Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
tottsága és decentralizáltsága ugyanis módot ad a különféle érdekcsoportoknak arra, hogy a kongresszusban befolyásolják a kormány döntéseit. Ez nehezíti a végrehajtó hatalom által megfogalmazott amerikai érdekek következetes érvényesítését és ezáltal gyakran indokolatlan bizonytalanságot teremt a külgazdasági politikában, sőt a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is. Ez mindenekelőtt a kereskedelempolitika alakítására érvényes, mert a döntéshozatalban a kongresszus is részt vesz. A bizonytalanságra, a világgazdasági előretörés kihasználásának korlátáira utal az amerikai exportszabályozási törvény meghosszabbítása. Az 1979. évi törvény 1983 szeptemberében lejárt, az új törvényt azonban csak 1985 nyarán fogadták el, mert a kongresszus nem tudott egységes álláspontot kialakítani a követendő elvekről, célokról, eszközökről. A választásokon vesztes koalíció érdekeit a kongresszuson keresztül kívánja érvényre juttatni. Ha az elnök által képviselt koalíció hívei a törvényhozásban kisebbségben vannak, a kongresszus gyakorlatilag megbéníthatja a végrehajtó hatalom szerveit, vagy legalábbis érezhető befolyást gyakorolhat a gazdasági-külgazdasági politikára. Ezeknek az intézményi-politikai, végrehajtási korlátoknak a következtében az Egyesült Államok kormánya világgazdasági befolyásának növelése érdekében fokozottan fordul olyan területek felé, ahol kisebb belpolitikai korlátokba ütközik. így a pénzügypolitikát belgazdasági és nemzetközi vonatkozásaival együtt jóval védettebb politikai környezetben alakítják, mivel a bankok nem választott testületek, hanem a napi politikai változásoktól független intézmények. A pénz- ügypolitika irányítását a kongresszus nem, vagy jóval kisebb mértékben ellenőrzi, mint a kereskedelempolitikáét, a lobbizásra itt nincs mód. Az amerikai központi bank elnökét például az Egyesült Államok elnöke nevezi ki, nem mozdítható el tisztségéből, legfeljebb lemondhat. Mindezek alapján az Egyesült Államok nemzetközi méretekben is sajátos „intézményi előnyökkel” rendelkezik a pénzügypolitika terén, amennyiben az amerikai központi bank döntéshozatali önállósága a legnagyobb mértékű a fejlett tőkés országok között. A gazdaságpolitika fontossága Nyugat-Európa esetében is kimutatható. Ez mindenekelőtt a méretgazdaságossági megtakarításokra érzékenyen reagáló, kutatás és fejlesztésigényes ágazatok kiépítésére vonatkozik. Az Egyesült Államok és Japán esetében mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten kedvezők a lehetőségek az élvonalbeli ágazatok kiépítéséhez és fejlesztéséhez szükséges erőforrások koncentrálására. A viszonylag egységes, nagy belső piac ugyancsak nagymértékben elősegítette az élvonalbeli ágazatok előretörését, világgazdasági pozícióik erősödését. Az óriási belső piac, a hasonló vagy közel azonos versenyfeltételek megkönnyítették az amerikai és a japán vállalatok számára a termelési sorozatok növelésével, a gyártás tömegszerűségének fokozásával kapcsolatos méretgazdaságossági megtakarításokat. Az erőforrások koncentrálását, különösen pedig a piacnagyságot, a verseny- feltételeket tekintve ennél sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak a nyugat81
