Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
százalékra csökkent a világ külföldi működőtőke-befektetéseinek állományán belül, de pozícióveszteségét ellensúlyozta, hogy az amerikai tőkeállományon belül gyorsabban csökkent a kitermelőipar, és nagyobb mértékben nőtt a szolgáltató szektor részaránya, mint a fő versenytársak, az NSZK, Japán és Nagy-Britannia esetében. Az amerikai pozíciók gyengülése a jelek szerint nem érintette az élvonalbeli ágazatokat és a közvetett világgazdasági befolyás szempontjából lényeges, az értékesítéssel, értékrealizálással összefüggő szolgáltatásokat. Az Egyesült Államok közvetlen külföldi beruházási állományának ágazati szerkezetében a hetvenes években végbement változások arra utalnak, hogy a világgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a fő kihívás az, hogy az egyes nemzet- gazdaságok, vállalatok, ágazatok milyen módon, milyen hatékonysággal képesek értékesítési szervezetüket, hálózatukat kiépíteni, s el tudják-e ezáltal ismertetni műszaki fejlesztési, termelési stb. ráfordításaikat a piacon. Ebben jelentős szerepe van a gazdaságpolitikának. A nemzetközi befolyás és a gazdaságpolitika Történelmi tapasztalatok szerint egy-egy ország előretörése a világgazdasági hatalom szempontjából leglényegesebb területeken nem jár együtt automatikusan e befolyás érvényesítésével. Egy-egy ország pozícióinak erősödése a világgazdasági hatalmat leginkább meghatározó területen csak megfelelő gazdaságpolitika esetén váltható át nemzetközi gazdasági befolyássá. A világgazdasági előretörést a nem megfelelő gazdaságpolitika gyengítheti, illetve a világgazdasági lemaradást a kor színvonalán álló gazdaságpolitika számottevő mértékben ellensúlyozhatja. Az Egyesült Államok esetében a nagyvállalatok viszonylag korai kialakulása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az állam gazdasági beavatkozása jóval kisebb, mint a legtöbb fejlett tőkés országban. A nagyvállalatok ugyanis önállóan alakítják műszaki fejlesztési, termelési, értékesítési politikájukat, nincs szükségük az állam gazdaságpolitikai segítségére, illetve csak kis mértékben vannak ráutalva arra. A Reagan-kormány kezdeményezte adómérséklés mindazonáltal lényegesen javította a nyolcvanas években az amerikai transznacionális nagyvállalatok pénzügyi helyzetét, elősegítette kedvezőbb jövedelmezőségüket, világgazdasági előretörésüket. A világgazdasági és -politikai befolyás érvényesítése szempontjából azonban korántsem közömbös, hogy egy ország erőforrásait az állam milyen mértékben képes külgazdasági-külpolitikai célok érdekében mozgósítani. Az amerikai kormányzat a többi fejlett tőkés országhoz viszonyítva a társadalom és a gazdaság erőforrásainak kisebb hányadát tudja külgazdasági-külpolitikai célok elérésére koncentrálni, az elvileg lehetségesnél jóval kisebb mértékben képes befolyásolni a nemzetközi folyamatokat. A liberális államberendezkedés, a hatalom megosz80
