Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
az irányzat mindenekelőtt az iparosodottabb délkelet-ázsiai fejlődő országokra (Dél-Korea, Szingapúr, Hongkong stb.) jellemző, amelyek a közvetítő kereskedelemnek is központjai. Az amerikai működőtőke-beruházások ágazati szerkezetében végbement változások az utóbbi tíz évben arra utalnak, hogy a kínálati verseny világméretű fokozódása idején a világgazdasági befolyás közvetettebb, áttételesebb formái, eszközei felértékelődnek. Különösen a fejlett tőkés országok vonatkozásában van ez így, ahol a gazdasági fejlettségi szintkülönbségek és költségszint-különbsé- gek mérséklődése gátolja az amerikai előnyöknek közvetlenül a termelésben történő érvényesítését. A kínálati verseny világméretű fokozódása idején a műszaki fejlesztés és a vállalatszervezet terén fennálló amerikai fölény az előnyök érvényesítésének fő területe. A világgazdasági hatalom és befolyás fő forrása a külföldi beruházások esetén nem a termelés, illetve a természeti erőforrások ellenőrzése, hanem a piacszervezet, az értékesítéssel összefüggő területek (a kereskedelem, a bankszféra, a pénzügy, biztosítás stb.) és a szolgáltatások ellenőrzése. Az amerikai műszaki fölénynek a termelésben történő kihasználása az alacsonyabb költségszintű fejlődő országokban történik. A világgazdasági erő és befolyás közvetett eszközeinek felértékelődésére más oldalról az a tény is utal, hogy az Egyesült Államok külföldi pénzügyi és tőkeérdekeltségein (aktívák) belül a direkt külföldi beruházások aránya az 1973. év 45,5-től 1983-ban 25,5 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan viszont a bankok követeléseinek hányada 12-ről 48,4 százalékra emelkedett. Ez utóbbi folyamatot különféle pénzügyi reformok is elősegítették. Az Egyesült Államoknak a nemzetközi pénzügyekben elfoglalt domináns pozícióit mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciók 60-75 százaléka dollárban bonyolódik le. Másrészt az euro- dollár-piac forgalma az 1971. évi 30-ról 1984-ben 1250 milliárd dollárra nőtt. A közvetettebb, a pénzügyi szférán keresztül kifejtett világgazdasági befolyás gyakorlását könnyíti meg, illetve teszi lehetővé az amerikai bankok külföldi terjeszkedése. Amíg 1961 végén mindössze 8 amerikai banknak volt külföldi telephelye, addig ma több mint 100 amerikai bank rendelkezik ilyennel. A13 legnagyobb amerikai bank esetében a külföldi eredetű jövedelmek aránya az 1970. évi 19-ről a nyolcvanas évek elejére 50 százalékra emelkedett. A közvetett eszközökkel történő befolyásolás, az értékrealizálási, illetve az azt közvetve meghatározó szféra ellenőrzése nem egy-egy szektor, ágazat fejlődését alakítja közvetlenül, hanem a gazdasági növekedés egészének feltételeit alakítja (bár kétségtelen, hogy a piacérzékeny, korszerű ágazatok profitálnak belőle a legtöbbet, a csúcstechnológiák világméretű értékesítését segíti elő a leginkább). Következésképpen a piacok, az értékesítési csatornák ellenőrzésére irányuló törekvésekkel szembeni védekezés is nehezebb, összetettebb feladat, mint ha a kihívás ágazatspecifikus lenne. A védekezés így nem szorítkozhat az eddig bevált műszaki fejlesztési, termelési stb. lépések megtételére. Az Egyesült Államok részaránya ugyan az 1967. évi 49-ről 1981-ben 41,5 79
