Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
latgazdasági szférában elfoglalt fölényének - a nagy vállalati hatalomnak, szervezeti alkuerőnek - a közvetlen tőkeberuházások révén történő kiaknázását a többi fejlett tőkés ország feldolgozóiparában. A fejlettségi szint- és a költségkülönbségek mérséklődése nyomán tehát az Egyesült Államok a korábbi évekhez képest csekélyebb mértékben képes közvetlenül a termelésben kiaknázni műszaki fejlesztési és vállalatszervezeti előnyeit. A komparatív előnyök kihasználása a termelésben lényegében a csúcstechnológiákra, az élvonalbeli ágazatok egyelőre viszonylag szűk sávjára korlátozódik. Korántsem véletlen tehát, hogy á fejlett tőkés országok vonatkozásában az Egyesült Államok a hetvenes évtized derekától a közvetett világgazdasági befolyásolás erősítésére törekedett. Meglevő komparatív előnyeit nem közvetlenül a termelési vertibumban kívánta érvényesíteni, hanem közvetve, áttételesen, a forgalmi szféra, az értékesítési csatornák, az értékrealizálással összefüggő területek (kereskedelem, bankok, pénzügyi intézmények, biztosítótársaságok stb.) kézben tartása, ellenőrzése révén. A fejlődő országokban befektetett amerikai működötökén belül 1974 és 1983 között is emelkedett a feldolgozóipar részesedése. Ennek egyik hajtóereje a hatvanas évek derekától a fejlődő országok iparosodásának és a nemzetközi ipari munkamegosztásba való bekapcsolódásának megindulásától kezdve az a - fejlett tőkés országokban, és ezen belül az Egyesült Államokban - mind szélesebb körben terjedő felismerés volt, hogy gazdasági és politikai befolyásuk megtartásának egyre kevésbé felel meg a hagyományos, a nyersanyagok és késztermékek cseréjén alapuló modell. A fejlett tőkés országok érdekeit hatékonyabban szolgálja a fejlődő országok legdinamikusabban bővülő s legnagyobb politikai súlyú szektorával, a feldolgozóiparral való tartós, strukturális összefonódás.6 A fejlődő országok iparosodásában való részvételt, a működőtőke-beruházások a feldolgozóipar nagymértékű koncentrálását közvetlenül az tette lehetővé, hogy az alacsonyabb általános költség, és ezen belül különösen az alacsonyabb bérszínvonal nyomán az Egyesült Államok a műszaki fejlesztés terén fennálló előnyeit közvetlenül a termelésben is érvényesíteni tudta. A fejlődő országokba irányuló amerikai működőtőke-befektetéseken belül tehát a hangsúly a természeti erőforrások közvetlen ellenőrzéséről a feldolgozóipar néhány, a műszaki fejlődés szempontjából lényeges területének (gépipar, ezen belül az elektromos gépek gyártása, elektronika, vegyipar, járműipar) közvetlen ellenőrzésére tevődött át. A természeti erőforrások vertikumához képest a feldolgozóiparban több lehetőség van az említett előnyök érvényesítésére is. A feldolgozóipar a világtermelésnek és -kereskedelemnek sokkal dinamikusabb szektora, mint a lemaradás jeleit mutató kitermelőipar. Noha a fejlődő világon belül a meghatározó irányzat a feldolgozóipari orientáció, az utóbbi években az iparosodottabb, a gazdaságilag fejlettebb országok esetében megfigyelhető, hogy az amerikai működőtőke-beruházásokon belül emelkedik a szolgáltató szféra, az értékrealizálással összefüggő területek részesedése. Ez 78
