Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
fakadó hatásoktól, de érdemes visszagondolni arra, hogy az 1950-es években a két ország kapcsolata azért fejlődhetett, mert egymás politikai-biztonsági érdekeit, nemzeti törekvéseit nem sértették vagy veszélyeztették. Amint azonban Kína kísérletet tett politikai befolyása kiterjesztésére, előidézte a kapcsolatok megromlását. S még ma is e múltbeli eseménnyel indokolják, hogy Indonézia nem újítja fel diplomáciai kapcsolatait Kínával. Kétségkívül - a Szovjetuniónál már említett - bizonyos belső hatalmi megfontolások is közrejátszanak ebben, valamint egyéb belpolitikai aggodalmakra is történnek utalások,28 de ezek mellett kiemelkedőnek tartjuk a kínai és az indonéz regionális hatalmi érdekek ütközését. Különös figyelmet szentel Indonézia az ASEAN-tagállamok és Kína együttműködése alakulásának. Viszonylag tehetetlenül szemlélte, hogy partnerei az amerikai-kínai normalizálást követően sorra rendezték kapcsolatukat a KNK-val, sőt némelyikük közeli szövetségesként fogadta el Kínát. Thaiföld és Szingapúr közeledése Kínához és azáltal a KNK délkelet-ázsiai jelenlétének kiszélesedése azonban nemcsak a regionális hatalmi viszonyok kínai-indonéz egyensúlyban való közvetlen jelentkezése miatt vált ki aggodalmat, hanem mert bizonytalanná teszi Indonézia ASEAN-on belüli vezető szerepét is. A thai-kínai kapcsolatok túlzott felmelegedése is oka annak, hogy Indonézia sürgeti az ún. Kam- bodzsa-kérdés megoldását, igy reménykedve abban, hogy egy Thaiföld számára is elfogadható kompromisszum szükségtelenné teszi a KNK-val való együttműködés magas szinten való fenntartását. Visszatérve a diplomáciai kapcsolatok kérdésére, rá kell mutatnunk az indonéz vezetésen belül meglévő nézeteltérésre. Az erőteljesebben külpolitikaorientált csoportosulás a Kínával való diplomáciai viszony rendezését támogatja. Nem feltételek nélkül állnak ki a rendezés mellett, de kiindulási pontjuk az, hogy Indonézia számára sem egyértelműen kedvező a hatalmi státusba emelkedett Kínától való elzárkózás. Ezt a nézetet többnyire az indonéz külügyminisztériumban képviselik. A másik csoportot a hadügyminisztérium és a biztonsági szervek, továbbá a helyi kínai kisebbség gazdasági hatalma miatt egyébként is ellenérzéssel viseltető kis- és középkereskedői réteg, valamint a vallási körök alkotják. Magatartásuk valóságos indoka nem annyira a Kínától való félelem, hanem a belső hatalmi viszonyok változása miatti aggodalom, a kereskedői és a vallási körökben pedig a gazdasági szempontok, illetve az ideológiai ellenérzések a ténylegesen meghatározók. A felső vezetés kényes helyzetben van. A térségbeli adottságok, de a fokozott külpolitikai szerepre történő vállalkozás is arra ösztönözné a kormány külpolitikaorientált csoportjait, valamint bizonyos gazdaságilag is érdekelt köröket, hogy javítsák a viszonyt a két ország között. Mivel azonban maga a rendszer jelentős mértékben a kevésbé érdekelt, esetenként ellenséges nézeteket képviselő biztonsági erőkre támaszkodik, az utóbbiak álláspontja nem hagyható figyelmen kívül. Ez az oka az indonéz nyitás rendkívül lassú folyamatának, amely napjainkra 79
