Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
is csak addig jutott el, hogy kínai látogatókat fogadnak, kereskedelmi küldöttségeket cserélnek, és tárgyalnak a kapcsolatok fejlesztéséről. Úgy tűnik, Kínának fontosabb a kétoldalú kapcsolatok normalizálása. Ezt jelzi, hogy az elmúlt időszakban Kína teljesen beszüntette az „új rend” bírálatát, politikai-biztonsági kérdésekben nem konfrontál a szigetvilággal. Sőt minden olyan kérdésben támogatja az ASEAN-t, de esetenként az egyes tagállamokat is, amelyekben maga közvetlenül nem érdekelt. Az ilyen kérdésekhez képest elenyésző a konkrét ütközési pontok száma. Az olyan alapproblémákon túl, mint a politikai megértés és kölcsönös bizalom, a kínai közösségek sorsának rendezése (amelyek csakis az indonéz-kínai viszony komplex rendszerében vizsgálhatók és oldhatók meg), talán az egyetlen vitás terület a tengeri határok kérdése. A dél- kínai-tengeri határok meghatározása azonban oly sok államot érint, és az igények szövevénye oly kusza, hogy a probléma rendszerint multilaterális viták formájában tör a felszínre. A jelenlegi rendkívül bonyolult regionális hatalmi és szövetségesi viszonyok közepette az érintett felek egyike sem törekszik a határkérdés kiélezésére. Vizsgálatunk szempontjából a határok pontos kijelölésénél sokkal nagyobb jelentőségű az a tény, hogy Indonéziában nem hagyták figyelmen kívül Kína készségét a Paracel-szigetek katonai erővel való megszerzésére. (Amint nem felejtkeztek el a Vietnam ellen indított „megleckéztető” hadjáratról sem.) Ezekből az eseményekből Indonézia számára nem a cél és nem a kiindulási alap, hanem az eszköz mutatkozott riasztónak. Igazolni vélik aggodalmukat, hogy adott esetben Kína felhasználja katonai erejét is. Az különösen riasztó volt az indonéz vezetés számára, hogy a Kínai Népköztársaság Vietnamban a helyi kínai közösséggel szembeni - állítólagos - atrocitásokra is hivatkozott a VSZK elleni támadás indokai között.29 Ezek a tényezők is közrejátszanak abban, hogy Indonézia aggódva figyel és eleve elítélően fogad minden olyan lépést, amely révén Kína közvetlenül vagy közvetve javíthatja délkelet-ázsiai helyzetét. Ezért bírálja folyamatosan a kormány az Egyesült Államok Kína-politikáját, és fejezte ki gyakran kétségeit Japánnak is a Kínai Népköztársaságnak biztosított anyagi-pénzügyi és műszaki-tudományos támogatás miatt. A szigetországban már ma reális veszélyként számolnak azzal, hogy a KNK olcsó és versenyképes termékekkel árasztja el a térséget, s ezzel nemcsak kárt okoz a helyi termelőknek, de olyan gazdasági pozíciókat is szerez, amelyekből politikai tőkét kovácsolhat. Külön félelem forrása, hogy a Kínával folyó kereskedelem elsősorban a helyi kínai közösségek közvetítésével valósul meg. Ez pedig bel- és külpolitikai veszélyeket egyaránt hordoz magában. Az indonéz-kínai kereskedelem értéke minden évben meghaladja a ioo millió dollárt, s ez az indonézek által közölt hivatalos adat nem is tükrözi azt a forgalmat, amely hongkongi és szingapúri kereskedőkön keresztül bonyolódik le. A közvetlen csatornákba terelt forgalom, amelynek engedélyezését Indonézia elsősorban a nemzetközi gazdasági feltételek romlásával magyarázza, várhatóan 80
