Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
számára ha nem is kívánatos, de elfogadható partner. Egészen addig, míg egyéni törekvései megvalósítására nem nyílik alkalma, Indonéziának a szovjet jelenlét hasznosnak bizonyulhat kisebb mértékben az Egyesült Államok, valamivel erőteljesebben Japán, s feltétlenül Kína hatalmi törekvéseinek ellensúlyozására. Míg a nemzetközi kérdések többségében a két ország általában azonos vagy hasonló nézeteket képvisel, a térségbeli ügyeket illetően több az ütközőpont. A szovjet-indonéz kapcsolatokat terhelő kérdések többsége a világhatalom és a regionális hatalom törekvéseinek nehezen egyeztethető jellegéből fakad. (Példaként említhető a Malakka-szoros ügye.) Ezek az ellentétek azonban ebben a viszonylatban sem tekinthetők meghatározónak. A gazdasági együttműködés nem sorolható a kapcsolatok fejlődésére jelentős hatást gyakorló elemek közé, bár el sem hanyagolható tényező. Indonézia igyekszik a Szovjetuniót tisztes távolban tartani, és érdekeinek megfelelően felhasználni a szovjet-indonéz kapcsolatokat. A „legveszélyesebb” ellenfél: Kína A legtöbb kérdést és problémát az indonéz-kínai viszony veti fel. Az a megállapítás ugyanis, hogy napjainkban a kétoldalú kapcsolatok nagyon alacsony szinten állnak, hogy Indonézia Kínát tekinti Délkelet-Ázsiára nézve a legnagyobb fenyegetésnek, mind helytállóak, csak a lényegi problémákat nem tükrözik. Mindenekelőtt azt, hogy a Szovjetunióval szemben Indonézia Kínát a potenciális helyi hatalmak közé is sorolja. A Szovjetuniót politikailag-ideológiailag nem fogadja el, de túl azon, hogy - indonéz vélemény szerint - a Szovjetunió sem tanúsít különösebb érdeklődést e térség iránt, biztos abban, hogy szükség esetén bármiféle (az ASEAN vagy Indonézia által feltételezett) „ellenséges” szovjet törekvés legalább az ASEAN határain feltartóztatható. Ezzel szemben Kínára még a kapcsolatok leghűvösebb szakaszaiban is úgy tekintettek, mint amely a regionális ügyekből nem szorítható ki, amellyel számolni kell, s el kell érni azt, hogy Kínát „pozitív” szerep betöltésére kényszerítsék. A KNK ugyanis számos olyan adottsággal rendelkezik Délkelet-Ázsiában, amely a Szovjetunióval szemben előnyt jelent számára. Ilyennek tekinthető a földrajzi közelség mellett a feltétlen és közvetlen érdekeltség (például a kínai közösségek léte, tevékenysége),27 az utóbbi következtében határozottabb készség politikai, gazdasági, de esetleg katonai erő alkalmazására. Ha a Szovjetunió esetében a kapcsolatok alacsony szinten tartására (a felszínen) a politikai-ideológiai ellentétek mutatkoznak magyarázatul, akkor az indonéz-kínai viszony alakulásából már egyértelműen kiderül, hogy Indonézia nem az eszmék ütközésére készül fel, hanem a hatalmi pozíciókért folytatott küzdelemre. Nem kívánunk elvonatkoztatni a politikai és ideológiai tényezők rendkívüli jelentőségétől, az eszmerendszerek közösségéből vagy ütközéseiből 78
