Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
kibővült a kooperáció a két állam között. Lényegi változás, hogy a külföldi támaszpontok regionális jelenlétét elutasító - 1960-as évek közepétől az I970- es évek derekáig fenntartott - álláspontjától eltérően, Indonézia ma megértőbb például a Fülöp-szigeteken levő bázisokat illetően. Míg a megelőző évtizedben Indonézia viszonylag határozottan elítélte Diego Garcia amerikai katonai felhasználását és az Indiai-óceánon így felgyorsuló fegyverkezési versenyt, addig napjainkra e kérdést levették a napirendről. Ugyancsak fontos tényező, hogy az indonéz fegyveres erők 1970-es években megkezdett fejlesztésében kiemelkedő szerep jut az amerikai kormány segélynyújtása keretében biztosított támogatásnak vagy egyszerűen az üzleti alapokon biztosított katonai eszközöknek, felszereléseknek. S különösen jelentős az a gyakorlat, hogy a legfelsőbb szintű indonéz katonai vezetők (tovább)képzése is főként az Egyesült Államok intézményeiben történik. Figyelmet érdemel, hogy ezzel szemben a műszaki és a humán értelmiségiek többnyire nyugat-európai és japán egyetemeken szereznek diplomát. A katonai együttműködés - mint arra már utaltunk - mindkét fél számára az önmaga által meghatározott érdekeltségi körön belül valósul meg. Ezen azt kell értenünk, hogy Indonézia ragaszkodik az el nem kötelezettség látszatának megőrzéséhez, és elhatárolja magát minden olyan lépéstől, amely a nyilvánvaló amerikai szövetséges státusába „emelné”. A jelentős mértékű elkötelezettség és kiszolgáltatottság ellenére hiba lenne feltételezni, hogy a fegyveres erők köreiben az Egyesült Államok korlátlan befolyással bír. Az indonéz vezetés a politikaiideológiai közelség ellenére törekszik megőrizni a hadsereg nacionalista szellemét. Ugyanakkor az Egyesült Államok is vigyáz arra, hogy Indonéziával való katonai kapcsolatai ne rémísszék el az ASEAN más tagjait. így jelentős ányagi- pénzügyi támogatást biztosít a szigetországnak, de nem segíti elő katonai erejének teljes körű kibontakoztatását, mintegy ,,hegemon” katonai hatalommá válását. (Ez egyébként önmaga számára is kedvezőtlen lenne, veszélyes következményekkel járna). A politikai-ideológiai szférához hasonlóan általában problémamentesnek tűnik a gazdasági együttműködés is. Indonézia nem tehet mást, mint elfogadja, hogy még huzamos ideig gazdaságilag függő helyzetben lesz, sőt esetenként kiszolgáltatott. A gazdasági fejlődést igen fontos feladatként kezelő „új rend” számára azonban világos, hogy az Egyesült Államok a jövőben is befolyásolja azt, miként alakul Indonézia gazdasági-kereskedelmi együttműködése a többi felett tőkés országgal. Indonézia számára Japán mellett továbbra is az Egyesült Államok a legfontosabb kersöedelmi partner és külföldi beruházó. Az érdekek alapján kölcétnösen előnyösnek látszó kapcsolatokban azonban számos ellentmondás és ellentét, illetve bizonytalanság található mindkét oldalon. Talán a katonai szférát leszámítva nincs olyan terület, ahol rendszeresen ne lennének ütközések a két ország között. A nemzetközi kapcsolatok terén alapvető gondot okoz az indonéz vezetés számára, hogy nem tudja bemérni az amerikai külpolitika koordinátáit.22 Nem látja az amerikai stratégia és taktika céljait, ami 75
