Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
először írásban a dzsirgák felélesztésének szükségességét. Az 1980-ban alakult Legfelsőbb Törzsi Dzsirga országosan kiterjesztette tevékenységét, és Nemzetiségek és Törzsek Legfelsőbb Dzsirgája néven a minisztérium mellett működő konzultatív tanácsként tevékenykedett, 1981-től pedig a Nemzeti Hazafias Front tagszervezetévé vált. Ezzel összefüggésben érdemes idézni M. Barjalai, az ANDP KB titkárát azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a nemzetiségi-törzsi társadalom idejéből való politikai intézményeknek a reaktivizálása hogyan szolgálja a forradalom nemzeti-demokratikus szakaszában a társadalom demokratizálódását: „Az 1978. áprilisi forradalom elvi sajátossága az, hogy a társadalomátalakítás eszméinek letéteményeseként és megvalósítójaként programtételeiben egyidejűleg visszatükrözte a nemzetiségi-törzsi demokratizmus legfőbb értékeit, hagyományos eszméit is, az iszlám vallásból a szabadság, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság tanát. Afganisztán néptömegeinek tudatát nem túlságosan érintették a későbbi társadalmi-gazdasági alakulatok lerakódásainak sztereotípiái, amelyeket a kizsákmányolás viszonyai hívtak életre. A feudalizmus nem tudta gyorsan és teljesen kiszorítani a nemzetiségi-törzsi kapcsolatokat, ellenkezőleg: elhúzódó konfliktusba került primitív demokratizmusukkal. A kapitalizmus a forradalom idején kevéssé fejlett állapotban volt. A nemzetiségi-törzsi demokrácia hagyományai tovább éltek a nép társadalmi emlékezetében, időről időre hallattak magukról a legbonyolultabb, rendkívüli helyzetekben. Zahir sah és Daud kormányzása idején elfojtották ezeket a hagyományokat, amelyek viszont spontán módon érvényesülésre törekedtek. Ez a forradalom idején abban fejeződött ki, hogy mindenki változásokat várt. A forradalom kielégítette ezeket a várakozásokat, s ezzel megőrizte a tömegek öntevékenységének jelentős tartalékát. A nemzeti demokratikus forradalom rendszerint nem eléggé fejlett, korántsem polarizálódott társadalmi és osztályszerkezetű országokban megy végbe, és meghatározott célokat tűz maga elé, melyek elérése összhangban van a lakosság nagy többségének érdekeivel. Mivel nem eléggé kifejezettek és felismerhetők az antago- nisztikus osztályellentétek, megvan a lehetőség arra, hogy a tömegek többsége széles nemzeti demokratikus alapon egyesüljön.”23 Az ANDP felfogása szerint a törzsi dzsirgademokrácia hagyományos formáinak felhasználása azt jelenti, hogy integrálják, összekapcsolják őket a forradalmi társadalmi-gazdasági átalakítások és az új társadalom építésének feladataival. A párt stratégiája a nemzeti demokratikus forradalom jelenlegi szakaszában arra irányul, hogy következetes, széles körű demokratizálással megszilárdítsa és kiterjessze a forradalmi hatalmat. A dzsirgáknak kettős: állami és társadalmi funkciói vannak. Egyrészt a helyi tanácsok, államigazgatási-népképviseleti szervek feladatkörét látják el, másrészt koordinálják a társadalmi szervek helyi tevékenységét, népfrontszervezetekként is funkcionálnak. A legtöbb helyen még sokáig megőrzik a hagyományos kereteket és a hagyományos tartalmat is, de e hármas szervezeti forma magában hordja a változás lehetőségét és irányát, nevezetesen azt, hogy a történelmi ha58
