Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
Afganisztáni területen az afgánok (pastunok) számát 7,6-8 millióra becsülik. Az afgán társadalom sajátossága, hogy a szakadatlan harcok következtében napjainkig konzerválódott a törzsi rend. Számuk azért is bizonytalan, mert több millió nomád évente többször is átlépi a határt. Az afgán törzsek őshazája a Szulejmán-hegység volt. Itt jött létre az államalapító Abdali (1747-től Durrani) törzs. Később kirajzottak a ghaznii síkra, ahol török népelemet asszimiláltak, így alakult ki a Ghilzai törzsi unió. Ezek a nyugati pastunok. A keleti törzsek később, a XIV-XX. sz. között szerveződtek, mikor az afgánok ind és dard népelemeket asszimiláltak. Az afgán törzsek nem a múlt mozdulatlan kövületei. Ma is állandó fluktuáció, új törzsek alakulása, nyitott rendszer jellemzi őket. Afganisztán mint politikai egység igen későn, a XVIII. sz. közepén jött létre. Az afgán állam fennmaradásában, majd jelenlegi határainak kialakulásában, függetlensége megvédésében elsősorban a külpolitikai tényezők, az ütköző- állam-helyzet játszott szerepet. A XIX. sz.-tól a térség a brit gyarmati terjeszkedés és a Közép-Ázsiát annektálni akaró cári birodalom érdekütközésének kereszttüzében állott. A mai soknemzetiségű Afganisztán területe úgy alakult ki, hogy a nagyhatalmi vetélkedés és a diplomáciai manőverek olyan területeket is az afgán ütközőállamnak juttattak, ahol még nem éltek afgánok. A Goldsmid-bizottság 1872-1873-ban osztotta fel Beludzsisztánt. Ekkor került sor Afganisztán déli határainak kijelölésére. Az 1887-es angol-orosz-perzsa határmegállapítás az ország északi határának az Amu-Darját jelölte ki, a délparton elterülő üzbég és tadzsik városállamokkal. Hasonlóképpen húzta meg Afganisztán nyugati határait 1891-ben a Holdich-vonal, 1893-ban pedig - a második meghiúsult gyarmati háború után - mégis sikerült a brit nagyhatalmi politikának a Durand-szerződés révén úgy megosztania az afgán (pastun) törzseket, hogy a legnépesebb afgánlakta területek közvetlenül brit-indiai közigazgatás alá kerültek. Végül 1895-ben került sor angol-orosz határkijelölésre a Pamírban. Ez Afganisztánnak juttatta a Wakhan-völgy ét, hogy Oroszország és Brit-India területei közvetlenül itt se érintkezzenek. Az afgán ütközőállamban erőszakos belső hódítások vették kezdetüket. Délről afgánokat - elsősorban az uralkodó Durraniakkal szemben álló Ghilzai törzsi egységeket - telepítettek északra, délre pedig türkmeneket, üzbegeket, csarajmakokat költöztettek; afgán nomádok kapták a szabad hódítás lehetőségét Hazaradzsatban. A hazarák számos alkalommal felkeltek a földfoglalások ellen. Felkeléseiknek a síita-szunnita ellentétek révén vallási színezetük is volt. Hasonló módon történt a badakhsani hegyvidék „pacifikálása” is, majd 1895 — 1896-ban a keleti hegyvidék dard lakosságának iszlámra térítése. A terület neve Kafirisztánból („A hitetlenek országáéból) Nurisztán („a Felvilágosodás országa”) lett. Afganisztán 1919-ben, a harmadik angol-afgán gyarmati háborúban vívta ki tényleges függetlenségét. Az idegen hódítók elleni harc évszázadai erős 37
