Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
nemzeti érzést alakítottak ki az afgánokban, képessé tették őket arra, hogy megosztottságuk, az egyes törzseik közötti ősi torzsalkodások ellenére, veszélyhelyzetben egységesen lépjenek fel. Béke idején azonban az afgánokra továbbra is a helyi, partikuláris érdekeknek a nemzeti érdekek fölé helyezése volt jellemző. Ilyenkor az afgán állam legerősebb ellenlábasai nem a nemzeti kisebbségek, hanem az afgán törzsek voltak, akik hagyományos intézményeik (dzsirga, laskar stb.) keretében élvezett autonómiájukat féltették a távoli kabuli kormányzattól. A központi hatalom csupán igen szűk kereteken belül tudta érvényesíteni akaratát. Az afgán törzsek saját államukban békeidőben nem láttak mást, mint a kötelező adózás, kényszerű sorozás, állami kényszermunka intézményét. Az afgán nacionalizmus Az afgán nacionalizmus mint történelmi hagyomány és mint politikai gyakorlat igen markáns, ám ideológiailag nehezen körülhatárolható. Elsősorban életmódként és nacionalista tevékenységként jelentkezik. A nacionalizmust mint életmódot a sariat (az iszlám jog) és az afgán becsületkódex, a Pakhtunwali szabályozza. Mint gyakorlati tevékenységnek fő jellemzője a pastunizációs politika és a Pastunisztán-kérdésben tanúsított magatartás. A pastunizációs politika nem merül ki abban, hogy afgánokat telepítenek a nemzetiségi vidékekre, és erőltetik a pastu nyelv terjedését, de magában foglalja azt a folyamatot is, melynek során az afgánok kisajátították a kulcsfontosságú tisztségeket. 1919-ig a közigazgatás hagyományosan a tadzsikok és qizilbasok kezében volt. A városi kereskedők, kézművesek, a pénzügyek szakértői északon tadzsikok, délen indusok voltak. A soknemzetiségű ország és az egész térség összekötő nyelve, az udvari és állami nyelv a tadzsik-perzsa volt. Abdurrahman emír uralomra jutásakor (1881-ben), udvarában mindössze három embert talált, aki írni-olvasni is tudott pastu nyelven.2 Az első világi tanintézetek Habibulla uralma alatt létesültek (1900-1919). Ezekben 1916-tól vezették be a pastu nyelv oktatását. Az iskolahálózat Amanulla ifjúafgán kormányzata (1919-1929) alatt bővült számottevő mértékben. A tanult vagy írástudó afgánok számának gyarapodásával ebben az időszakban kezdődött el a nemzetiségi vidékeken az állami hivatalok afgánokkal való betöltése. Korábban az állami posztokat is a helyi közösségek tradicionális vezetői foglalták el. Megkezdődött a városokban a tadzsik vagy indus hivatalnokok afgánokkal történő felváltása. A húszas években alapították az első napilapokat, ekkor létesült az első rádióállomás, színház, közkönyvtár. A harmincas években alakultak az első szakiskolák, technikumok és egyetemi fakultások, az irodalmi, történeti és nyelvművelő társaságok, amelyeknek célja a pastu nyelv terjesztése volt. Az afgán nacionalisták büszkén vallották magukat Ariana, az árja civilizáció 33
