Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
tikai határait úgy jelölték ki a gyarmatosító nagyhatalmak, hogy az afgánok saját országukban a lakosság alig felét teszik lei, míg többségük az ország határain kívül él. A lakosságnak 90 százaléka az agrárszektorban tevékenykedik, jelentős hányada nomád, félnomád életmódot folytat. 2-3 millióra becsülik a határokon át vándorló „nagy nomádok” számát. Éppen ezért Afganisztánban minden társadalmi konfliktus és gazdasági kérdés szorosan összefügg az etnikai, nemzeti tényezőkkel. Ezek történelmi gyökereinek ismerete nélkül nem érthetők meg Afganisztán mai társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai problémái, sem pedig az Afganisztán körül kialakult nemzetközi politikai feszültség. Ezúttal elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a nemzeti-demokratikus forradalmi átalakulási folyamatban milyen problémákkal kell Afganisztán forradalmi vezetésének szembenéznie a nemzeti kérdés demokratikus megoldásában és a forradalom társadalmi bázisának kiszélesítésében. A soknemzetiségű afgán állam kialakulása Afganisztánnak még ázsiai viszonylatban is igen heterogén az etnikai szerkezete, amely az ország sajátos történelmi fejlődésének az eredménye. Jelenleg az ország lakosságát 15,5-17 millióra becsülik, és ennek 45-55 százalékát teszik ki az afgánok (pastunok).1 A tadzsikok aránya 19-20 százalék, vagyis afgán területen 3-3,5 millióan élnek. Az ország harmadik legnagyobb nemzetiségét az üzbe- gek képezik, a lakosság mintegy 9 százalékát. Számuk meghaladja a másfél milliót. Az ország negyedik, szintén milliós nemzetisége a hazara. A lakosság 8 százalékát kitevő etnikum az Afganisztánt a XIII. sz. végén elözönlő nukudari mongol sereg és a helyi - zömmel tadzsik - lakosság keveredéséből jött létre, síita hitüket előző hazájukból, Iránból hozták, ahol a Hulagidák mongol államát szolgálták. Eredetmondájuk szerint annak az ezer harcosnak a leszármazottai, akiket Timur adott fia, Sahruh mellé 1396-ban, mikor kinevezte khoraszáni kormányzónak. Dzsingizi származtatásuk téves, későbbi politikai manipulációk eredménye. Szintén mongol, török és iráni népelem keveredéséből alakultak ki a csarajmakok, akiket önálló nemzetiségeknek is szokás tekinteni (dzsamsidi, firuzkuhi, taimani, teimuri, zűri). Afganisztánban számuk 6-700 000, a lakosság 4 százaléka. A türkmenek afgán területen mintegy félmillióan vannak, a népesség 3 százalékát alkotják. Kirgizek, kazahok, karakalpakok, ujgur és szalar töredékek, a Pamírban kelet-iráni népek, Kelet-Afganisztánban a kuhisztáni és nurisztáni hegyvidéken különféle dard csoportok (pasai, tirahi stb.) élnek. A Hindukustól északra mongolok, arabok, délre pedig indus közösségek találhatók. A beludzsok létszáma Afganisztánban százezer körüli, de politikai súlyuk lényegesen nagyobb. Ha valamely intézkedés sérti érdekeiket, szinte teljes mértékben ki tudnak vonulni az országból, kedvező körülmények esetén viszont milliós tömegben képesek visszatérni. 36
