Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
kedvező az Ariane, a kereskedelmi célokat szolgáló indítórakéta pozíciója. Az elektronikai iparon belül kedvezőbbek Nyugat-Európa, ezen belül is Nagy-Bri- tannia pozíciói a decentralizáltabb jellegű, kevésbé „sorozatigényes” software-ek körében, mint a hardware-ek terén. Szintén csekélyebb volt a lemaradás a decentralizáltabb jellegű, kevésbé szériaigényes szerszámgépiparban. Az Egyesült Államok világgazdasági pozícióinak a hetvenes évek végétől végbement javulásában döntő szerepet játszottak a mind az amerikai gazdaságban, mind világméretekben jelentős súlyú transznacionális nagyvállalatok, illetve a nagyvállalati méretekkel kapcsolatos szervezeti hatalom, a szervezeti alkuerő bevetése. A nagyvállalatok méreteiknél fogva könnyebben el tudják fogadtatni a nemzetközi piacok más szereplőivel, így a kisebb méretű vállalatokkal - sőt gyakran a kisebb országokkal is - áraikat, értékesítési feltételeiket, és a közgazdasági szempontból az indokoltnál nagyobb árat kérhetnek termékeikért, különösen az oligopolizált struktúrájú piacokon, az élvonalbeli ágazatok körében, ahol kevés a szállító. A szervezeti alkuerő a kivitel nagyfokú vállalati koncentrációjában is tükröződik. 1984-ben az amerikai összkivitel 30 százalékát adta az 50 legnagyobb exportőr vállalat. A hetvenes években ez az arány 25 százalék körül volt. A teljes külkereskedelmi forgalom mintegy 80 százalékát a 200 legnagyobb vállalat bonyolítja le. Az 50 legnagyobb vállalat adta 1984-ben az amerikai iparcikk-kivitel felét. Az export vállalati koncentrációja, és ezáltal a szervezeti hatalom, a nagyvállalati alkuerő bevetése Japánban hasonló az Egyesült Államokhoz. A mintegy 6000 japán kereskedőház körül a 10 legnagyobb kereskedőház (Mitsubishi, Shoji, Mit- siu Bussan, Marubeni, C. Itoh) világméretű értékesítési, szolgáltató hálózattal rendelkezik, s szolgáltatásaik a kutatás-fejlesztéstől az export-import finanszírozásán, a szállításon át az információszerzésig terjednek. A Mitusi Bussan kommunikációs hálózata például pl. 350 ezer km hosszú, kiterjedtebb, mint az Egyesült Államok és Japán külügyminisztériumáé vagy a nagyobb nemzetközi hírügynökségeké. Az amerikai vállalatok szervezeti hatalmára, nagyobb alkuerejük érvényesítésére a nemzetközi árstatisztikákból is következtethetünk. így például 1975 és 1981 között az Egyesült Államok exportárainak átlaga 62 százalékkal emelkedett, míg a többi fejlett tőkés országé csak 5 5 százalékkal. Az amerikai export árdina- mikáját csak Nagy-Britanniáé és Norvégiáé múlta felül. (Ez nem vállalataik alkuerejére vezethető vissza, hanem arra, hogy kivitelükben az északi-tengeri lelőhelyek termelésének felfutása nyomán számottevővé vált a kőolaj súlya, melynek ára 1979-1980-ban háromszorosára emelkedett.) Az amerikai exportárak 1981 és 1984 között gyorsabban nőttek, mint a többi fejlett tőkés országé. Az amerikai vállalatok jelentős alkuereje tehát nemcsak a termelésre, illetve jövedelmezőségre vonatkozó mutatókban tükröződik, hanem a nemzetközi - elsősorban az ipari - munkamegosztásba való bekapcsolódás terén is. 72
