Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Réti György: A mediterrán térség és Európa
érdekei jelentésen megnövelték a mediterrán térség instabilitását. Ez különösen az egymást követő arab-izraeli konfliktusokban mutatkozott meg. 3. A part menti országok katonai potenciáljának nagyfokú növekedése további biztonsági problémákat okoz. 4. A közép-keleti konfliktusok (Afganisztán, Irak és Irán háborúja), valamint a szomáliai-etiópiai konfliktus növelik a feszültséget a térségben, és megkérdőjelezik a földközi-tengeri olajszállítás biztonságát is. Ezekhez a destabilizáló tényezőkhöz járulhat a jövőben - egyebek között - a területi vizek szélességéről folyó vita és az atomfegyverek elterjedése. A fenti tényezők miatt a NATO tervezői már nemcsak a „keleti veszéllyel” számolnak, hanem a „déli fenyegetéssel” is, bár az előbbit még mindig sokkál jelentősebbnek tartják.7 A mediterrán térségben négy fő „gravitációs erő” működik. Ezek közül három térségbeli: a Szovjetunió és szövetségi rendszere, a nyugat-európai integráció és az arab világ. A negyedik erő, az Egyesült Államok, földrajzilag több ezer kilométer távolságra van, de katonai, politikai és gazdasági befolyásánál fogva mégis a térség erőviszonyainak egyik meghatározó eleme. A három térségbeli „gravitációs erő” között nincs jelentős kölcsönhatás a földközi-tengeri problémákat illetően, bár történtek kezdeményezések ezen a téren, elsősorban az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében. Úgy tűnik, hogy az első három „gravitációs központ” elsősorban a saját problémáinak megoldásával van elfoglalva. Az Európai Közösség és az arab világ nagyobb jelentőséget tulajdonít az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyának, mint az egymás közötti vagy a szocialista világgal való kapcsolatok fejlesztésének. Ennek ellenére az EK az elmúlt évtizedben jelentős erőfeszítéseket tett földközi-tengeri befolyásának növelésére. (Elsősorban a közösség három mediterrán országgal való kibővítésére, valamint az ún. euro-arab dialógus kezdeti sikereire gondolunk.)8 A Szovjetunió és az európai szocialista országok is értek el sikereket a mediterrán országokkal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Napjainkban a Földközi-tenger térségének gazdasági jelentősége növekedőben van. Ez mindenekelőtt a térségben található földgáz- és kőolaj-lelőhelyeknek tulajdonítható. A Szuezi-csatorna megnyitásával ismét megnövekedett a Földközi-tenger mint olaj szállítási útvonal fontossága. 1979-ben a közel-keleti olajból 225 Mt-t szállítottak tengerünkön és 205 Mt-t Afrika megkerülésével. Londoni olajszakértők prognózisa szerint a Szuezi- csatorna bővítése és a Földközi-tengerbe „torkolló” új olajvezetékek építése eredményeként a Földközi-tengeren szállított olaj mennyisége az 1980-as évek második felére megduplázódhat.9 Ugyancsak növekedőben van a földközi-tengeri gázszállítás jelentősége. Korábban főként cseppfolyósított gázt szállítottak, napjainkra viszont előtérbe került a tengeri vezetéken való szállítás. Már működőképes az Algériát Olasz
