Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Györke József - Bessenyei Zoltán: A Közel-Kelet 1986 őszén
nek elején tanácskoztak, és körvonalazták azokat a feltételeket, amelyek teljesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy valamennyi palesztin nemzeti erőt egyesíthessenek a Palesztin Felszabadítási Szervezetben. Ezek a következők: minden különutas, kapituláns terv elutasítása; egy, a közel-keleti probléma rendezését célzó nemzetközi konferencia összehívása, amelyen természetesen a PFSZ egyenrangú félként venne részt; a Szíriához fűződő egyenrangú és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok erősítése és megóvása. A palesztin probléma gyors rendezésére nem lehet számítani, hiszen a palesztin nép önmagában nem elég erős ehhez. De az egységes palesztin mozgalom, amely maga mögött tudja a szocialista országok támogatását, már nagyobb esély- lyel küzdhet céljainak eléréséért. A szocialista országok viszonya a válsághoz A szocialista országok, mint fentebb már felvázoltuk, kezdettől támogatták az arab országok igazságos ügyét, akiket az agresszió áldozatainak tartottak. Ebbe illeszkedett bele az a lépésük is, hogy az 1967-es izraeli agressziót követően - Románia kivételével - megszakították a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. E lépéstől azt remélték, hogy - megnyerve a nemzetközi közvélemény támogatását - rábírják Izraelt az agresszió következményeinek felszámolására s arra, hogy békés kapcsolatokat hozzon létre a szomszédaival. Az arabok kezdetben egységes frontjának felbomlásával, Egyiptom különbékéjével, a konzervatív országok kétarcú magatartásával e célkitűzést ez ideig nem lehetett megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy immár 20 év távlatából felmerül a kérdés: vajon igazolta- e az idő a szocialista országok akkori döntését? Hiszen a legnagyobb arab hadviselő fél, Egyiptom már nem tesz eleget akkor vállalt kötelezettségének, felvette a diplomáciai kapcsolatokat az egykori ellenséggel, s egy másik arab ország, nevezetesen Marokkó is közvetlen kapcsolatba lépett Izrael Állammal. Tény, hogy Izrael politikájában nem következett be alapvető változás. Az is megállapítható, hogy az arab országok többsége - váltakozó következetességgel ugyan, de — fellép Izrael expanzionista törekvéseivel szemben. Az érdekviszonyok sokoldalú elemzése igazolja a szocialista országok elvi és gyakorlati politikáját. Az elmúlt évtizedekben kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális kapcsolatok jöttek létre a szocialista országok és az arab országok többsége között. (Hazánk az elmúlt öt esztendőben az arab országokkal folytatott kereskedelemben több mint másfél milliárd dollár aktívumot ért el.) A szocialista országok, így hazánk is, abból indulnak ki, hogy a térség minden államának, köztük Izraelnek is joga van a létezésre, arra, hogy békében éljen. Ez viszont feltételezi a másik sorsüldözött nép, a palesztinok hazájának biztosítását is.
