Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Györke József - Bessenyei Zoltán: A Közel-Kelet 1986 őszén
Az utóbbi időben a nyugati sajtóban elszaporodtak azok a találgatások, amelyek a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok várható felvételét sejtetik. A magyar álláspont a közel-keleti válságot illetően 1967 óta változatlan, azt minden nemzetközi fórumon következetesen képviseljük. Ami pedig a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételét illeti, ezzel kapcsolatban Kádár János 1985. november i-jén, Londonban tartott sajtóértekezletén egyértelműen fogalmazott: „...a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének elvi akadálya nincs, és a kérdés megfontolás tárgyává tehető, ha Izrael a nemzetközi élet elfogadott normáinak megfelelő magatartást tanúsít, más szóval megszűnnek azok az okok, amelyek annak idején a diplomáciai kapcsolatok megszakításához vezettek”. Világos tehát, hogy Izrael és a szocialista országok közötti érdemi párbeszéd megindításához és végső soron a kapcsolatok normalizálásához Izraelnek kell a döntő lépéseket megtenni. Elveink fenntartása mellett a diplomáciai kapcsolatok szüneteltetése azonban nem zárja ki, hogy humanitárius megfontolásból, esetenként gazdasági, kulturális és tudományos érdekből teret engedjünk olyan kapcsolatok létrejöttének, amelyek a két nép megértését is szolgálják. A Közel-Keleten igazságos és tartós békére van szükség, amely nyilvánvalóan csakis kitartó tárgyalások útján valósítható meg. Korunk a reálpolitika s a kompromisszumok kora. Minden érdekelt félnek meg kell tennie a maga lépését a megoldás irányába. A konfliktusban közvetlenül érdekelt feleknek csakúgy, mint az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek tisztában kell lenniük azzal, hogy a közel-keleti rendezés nem egyetlen ország vagy csoportosulás monopóliuma. Ügy tűnik, az utóbbi időben a közel-keleti helyzet rendezési lehetőségeit illetően bizonyos módosulás tapasztalható az amerikai álláspontban. Elképzelhető, hogy az immár rendszeressé vált szovjet-amerikai konzultációkon - amelyeket a regionális konfliktusok kérdéskörében folytatnak - nem vetik el egy nemzetközi konferencia összehívását és az azt szolgáló előkészítő bizottság létrehozásának gondolatát. Mindezt persze az ENSZ égisze alatt szerveznék. Továbbra is nyitott azonban a kérdés: hajlandó lesz-e Izrael is leülni a tárgyaló- asztalhoz, amelynél olyan államok is helyet foglalnak, amelyekkel nincs diplomáciai kapcsolata? Az arab országok és a PFSZ természetesen támogatják a nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát. 14
