Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
valuta felértékelődése miatt sem veszítettek versenyképességükből. A műszaki szempontból élenjáró ágazatok többségében az Egyesült Államok vállalatai fölözték le a kutatási-fejlesztési járadékot. Ugyanakkor az amerikai pozíciók romlottak a nemzetközi szerkezetátalakulási folyamatokban lemaradó ágazatok (vas- és acélipar, textil- és ruházati ipar, járműipar) termékeinek körében. E termékek árérzékenyek, nemzetközi keresleti és árdinamikájuk kedvezőtlen, versenyképességüket hátrányosan befolyásolja az erősödő valutaárfolyam, értékesítésük beleütközik az alacsony költségszintű fejlődő országok versenyébe és a fejlett tőkés országok protekcionista intézkedéseibe. Az Egyesült Államok világgazdasági pozícióinak alakulása sajátos strukturális hierarchiát mutat. A legkorszerűbb, élvonalbeli, a gazdasági fejlődést meghatározó sorozatigényes ágazatokban az előretörés jelentős volt, amit nem kísért pozíciójavulás a lemaradó ágazatokban, illetve néhány korszerű kevésbé sorozatigényes gépipari ágazatban. Hasonló ágazati súlypontok jellemzik Japán helyzetét is, azzal a különbséggel, hogy ott az előretörés a lemaradó ágazatokban is számottevő volt. Gyengültek Nyugat-Európa, ezen belül az EGK világgazdasági pozíciói az 1978 utáni években. A térvesztés különösen a legkorszerűbb, szériaigényes, növekedéshordozó csúcstechnológiák körében volt nagymértékű, így például az irodagépipar, a távközlési berendezések gyártása, valamint a gyógyszeripar és az orvosiműszer-gyártás területein. Csekély volt a nyugat-európai térvesztés viszont a lemaradó ágazatokban (acélipar, textil- és ruházati ipar), valamint azokban a korszerűbb ágazatokban, ahol az átlagon felüli kutatás-fejlesztési ráfordítások kisebb sorozatok gyártása mellett is megtérülnek. Nyugat-Európa világgazdasági pozícióinak változása az élvonalbeli ágazatokban arra utal, hogy az Egyesült Államokkal és a Japánnal szembeni lemaradás leglényegesebb oka a piacnagyság, nem pedig a technológia, a termelési szféra területén keresendő. Más oldalról támasztja alá ezt az körülmény, hogy 1973 és 1983 között Nyugat-Európa részaránya 14,5-ről 9,5 százalékra csökkent a világ félvezető- és chiptermelésében, és 30-ról 19 százalékra a felhasználásban. Nyu- gat-Európában csak amerikai licencek alapján gyártanak mikroprocesszorokat, a chiptermelés számára pedig a termelő- és ellenőrző műszerek csaknem kizárólag az Egyesült Államokból érkeznek. Lényeges a nyugat-európai lemaradás az elektronika néhány kapcsolódó területén is. így például Nyugat-Európa világpiaci szerepe marginális a robotok és a számítógépes tervezésre alkalmas technológiák körében. Ugyanakkor a kisebb sorozatú, kisebb piacokat igénylő, de- centralizáltabb jellegű területeken Nyugat-Európa világgazdasági lemaradása csekélyebb, illetve előretörés is megfigyelhető. így az Airbus időnként sikeresen versenyez a legnagyobb amerikai repülőgépgyárakkal a külföldi megrendelésekért, és Nyugat-Európa atomiparát is legalább olyan jónak tartják, mint az amerikait (bár ez utóbbi az 1983. évi exportrészarányokban nem tükröződik). Ugyancsak 71
