Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 5. szám - Györke József - Bessenyei Zoltán: A Közel-Kelet 1986 őszén

Szaúd-Arábia, amely semmi érdemlegeset nem tesz az izraeli terjeszkedés ellen- súlyozására.

Az amerikai politika másik lényeges fejleménye az Izraellel kötött stratégiai megállapodás, amely a két ország minden korábbinál szorosabb együttműködését irányozza elő, elsősorban katonai téren. (Az amerikai kormány már 1952-ben titkos katonai megállapodást írt alá az izraeli kormánnyal. Az izraeli állam, amely közvetlenül megalakulása után egyfajta imperialistaellenes színben tetszel- gett, ettől kezdve demokratikus elképzeléseit fokozatosan feladva, egyre inkább az amerikai politika legfőbb közel-keleti hídfőállásává vált.) Ennek bázisát, mint az nevéből is kitűnik, a stratégiai célokban meglevő egyetértés alkotta. Ezen az egyes taktikai kérdésekben adódó időleges nézeteltérések sem változtatnak. Utóbbiaknak az a fő forrása, hogy míg Izrael minden kérdésben kizárólag saját érdekeit veszi figyelembe, addig az Egyesült Államok arra törekszik, hogy legalább az arab világ jobboldalával ne kerüljön frontálisan szembe.

Az amerikai politika vonalvezetése azonban lényegében egybeesik az izraeli szélsőséges körök törekvéseivel, bátorítja azokat, és az Egyesült Államok gazdaságilag gyakorlatilag eltartja legfőbb közel-keleti szövetségesét. Ebből a helyzetből fakadóan született meg az izraeli kormánynak az a döntése, hogy megindítja Libanon elleni agresszióját. Erről azért érdemes külön is szólni, mert ez az agresszió a mai közel-keleti állapotokra meghatározó befolyást gyakorol.

Miután a Camp David-i különutas politika elvesztette lendületét, és meghiúsult az amerikai kormány törekvése egy térségbeli szovjetellenes szövetség létrehozására, szükségessé vált olyan helyzet kiprovokálása, amely elképzeléseiknek megfelelő keretbe terelte volna az eseményeket. A Libanon elleni támadás időzítésekor Izrael számolt az arab országok megosztottságával, és figyelembe vette azt is, hogy ebben az időszakban a PFSZ súlya megnőtt, s egyre többen ismerték el a palesztin nép jogos követeléseit. Izrael és az Egyesült Államok számára nyilvánvalóvá vált, hogy diplomáciai úton vagy korlátozott katonai akciókkal a PFSZ-t már nem lehet visszaszorítani. Az invázió fő célja az volt, hogy a PFSZ szétzúzásával eltávolítsák a palesztin kérdés Camp David-i szellemben történő megoldásának fő akadályát. A támadás másik fontos célja lehetett Szíria libanoni jelenlétének megszüntetése, antiimperialista politikai vonalának megtörése. A hadműveletektől nyilván azt is várták, hogy olyan jobboldali kormány kerül hatalomra Libanonban, amely teret enged az amerikai befolyás erősítésének.

Az elképzeléseket azonban csak részben sikerült megvalósítani. Az akcióval meggyengítették ugyan a palesztin ellenállási mozgalom katonai erejét, a PFSZ-t mégsem tudták megsemmisíteni. Sőt a szervezet nemzetközi tekintélye megnőtt, hősies harcával pedig kivívta a nemzetközi közvélemény rokonszenvét is. Nem véletlen, hogy az ötödik izraeli-arab háborút sokan az első izraelipalesztin háborúnak keresztelték el! Ami pedig Szíriát illeti, pozíciói talán meggyengültek, mégsem kényszerült csapatai kivonására.

7