Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Györke József - Bessenyei Zoltán: A Közel-Kelet 1986 őszén
GYÖRKE JÓZSEF-BESSENYEI ZOLTÁN A Közel-Kelet 1986 őszén A stratégiailag és gazdaságilag rendkívül fontos arab világ szívében helyezkedik el korunk egyik legmakacsabb válsággóca. A múlt század vége óta halványan parázsló konfliktus kétes karriert futott be, míg az elmúlt évtizedekben a két világhatalom közvetlen összecsapásának rémét nemegyszer felidéző helyi háborúkat lobbantott fel. Vajon miért vált ez a helyi konfliktus robbanásig feszült tűzfészekké, és mi állította szembe egymással szinte kibékíthetetlenül az arabokat és a zsidókat? Ezt a kérdést nem intézhetjük el azzal a már sztereotippá sekélyesedett válasszal, miszerint a Közel-Kelet Európa és Ázsia találkozásánál helyezkedik el, mindig is a különböző civilizációk bölcsője és harci terepe volt, stratégiai fontosságú ásványkincsekkel rendelkezik, s területét fontos közlekedési útvonalak szelik át. A mai helyzet megértéséhez a legújabb kori történelmi-társadalmi fejlődés tényeit is figyelembe kell vennünk. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy az 1956-os szuezi háborút követően egy új, a térségben már korábban érdekeltségekkel rendelkezőknél összehasonlíthatatlanul erősebb hatalom, az Egyesült Államok jelent meg a Közel-Keleten. Célkitűzéseinek markáns érvényesítését a klasszikus gyarmatosító hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia nem voltak képesek (esetenként nem is igen akarták) ellensúlyozni. Ez utóbbiakkal szemben bontogatták szárnyaikat a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek egyrészt országuk politikai függetlenségének kivívására, illetve megszilárdítására, másrészt gazdasági önállóságuk megteremtésére törekedtek. Ideológiai arculatukban, amelyeket a mélyen gyökerező iszlám határozott meg, tükröződött az arab nacionalizmus nem pontosan körvonalazott, ám annál nagyobb erővel érvényesülő eszménye is. E tartalmában azóta is folytonosan változó eszmerendszernek lényegi alkotóeleme volt az imperializmus- és cionizmus- ellenesség, amely azzal legalábbis felvértezte híveit, hogy tudják: kik az ellenségeik. Ez egyébként is kézzelfoghatóvá vált Izraelnek a palesztinok iránti maga3
