Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
stratégiai érdekeit, de azt is, hogy az egymás közötti sokoldalú kapcsolatok építésén munkálkodnak. A szovjet-amerikai viszonyban a hadászati fegyverkezés szintjének korlátozása is elsősorban politikai jelentőségű. A felek a korlátozás iránti készségükkel fejezik ki, hogy kerülni kívánják a konfrontációt erősítő politikai lépéseket. A kialakult stratégiai helyzetben a konfrontáció hidegháborús formája anakronizmus: először is magában hordozza az erőegyensúly felborítására irányuló törekvések veszélyét. Márpedig objektív körülmény, hogy az atomfegyverek korában a szemben álló felek közötti mennyiségi és minőségi egyensúly fenntartása a termonukleáris világháború kiküszöbölésének döntő tényezője. Másodszor, a hidegháborús viszonyok között az érintkezések, a kapcsolatok rendszerességének hiánya és szűkreszabottsága jelentősen gyengíti az atomfegyver-arzenál kölcsönös ellenőrzésének lehetőségét, megnöveli az összecsapás veszélyét. Harmadszor, a kölcsönös bizalom teljes hiányához vezet, amely a szakadatlan fegyverkezést segíti, megakadályozza a kölcsönös fenyegetettség szintjének csökkentését. Mindezek következtében a jelen helyzetben a hidegháborús állapotok összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyeket rejtenek magukban, mint az ötvenes években. * Az elmúlt évtizedekben, a konfrontáció és az enyhülés állandó mozgása során szerzett tapasztalatok megerősítik, hogy a békés egymás mellett élés érvényesüléséhez, az enyhülés kibontakoztatásához nélkülözhetetlen a szemben álló politikai tényezők kölcsönös akarata, aktív és pozitív tevékenysége. A konfrontáció éleződéséhez, a hideg-, vagy akár tényleges háború kirobbantásához viszont elegendő az egyik fél elhatározása is. A kelet-nyugati kapcsolatok normalizálódásában meghatározó szerepet játszottak az európai országok. Valamennyi földrész közül Európa a legsebezhetőbb, ezen a kontinensen rendkívül bonyolultak az államok közötti viszonyok, évszázados tradíciók és a jelenkori adottságok egyaránt érzékenyen érintik egész Európa helyzetét. Ennek a földrésznek a népei hozták a legnagyobb áldozatokat a második világháborúban, s egyben döntő részesei voltak a fasizmus legyőzésének. Európában nagy hagyománya és súlya van a munkásmozgalomnak. Kézenfekvő, hogy itt érlelődött az a felismerés, mely szerint a földrész államai, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, egymásra vannak utalva az újabb világégés elkerülésében. Az enyhülési folyamat, jóllehet elindulásához nélkülözhetetlen volt az Egyesült Államok cselekvő egyetértése, konkrét eseményeit és eredményeit tekintve európai fejlődési vonulat. Összeurópai jellegűvé válását, vagyis az Egyesült Államok és Kanada közreműködésével létesült intézményes kereteinek kialakulását megelőzte, meg kellett, hogy előzze a kontinens alapvető nemzetközi problémáinak rendezése. 6
