Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
Nem véletlen, hogy e kereskedelem nagysága, ezen belül a fejlett technológia Kelet-Európába történő kivitele növekvő - elsősorban az Egyesült Államokból kiinduló - támadások célpontjává vált a közelmúltban. A keleti kereskedelem és a semlegesség összefüggésének fényében ezek az akciók az osztrák semlegesség egyes elemeinek kikezdését is jelenthetik, és ennyiben az osztrák külpolitika elvi alapjait érintik; végső soron a vívmánynak tekinthető semlegességi doktrína felülvizsgálatának elérését célozzák. Ausztria politikai pártjai azonban érdekeltek a mai semlegességfelfogás további fenntartásában, így nincs olyan jelentős politikai erő, amely a lényeges tételek újragondolására törekedne. Közvéleménykutatások eredményei szerint az osztrák külpolitika lényegi elemei a lakosság széles körű támogatásával találkoznak.25 Az osztrák semlegességnek az enyhülés éveiben érvényesült pozitív vonásai az 1980-as évek fejleményei következtében új árnyalatokat is mutatnak. A világ- gazdaság strukturális átrendeződése, az éleződő gazdasági verseny, az integrációk erősödő szerepe, a protekcionizmus, az egyre szigorodó feltételekkel megszerezhető modern technika, s mindezek fokozódó „átpolitizálódása” az osztrák külpolitika irányítóit új kihívások elé állították. Az osztrák gazdaság versenyképességének biztosítása - ami a gyakran példa erejűnek mondott osztrák belpolitikai stabilitás lényeges feltétele - erőteljesen függ az integrációs piactól (EGK). Ezért ismét előtérbe került Ausztria EGK-val fenntartott kapcsolatainak problémája.26 Ez azonban felveti Ausztria Kelet-Európához való viszonyának, az osztrák semlegesség kelet-európai megítélésének és a keleti kereskedelemnek a kérdését is, amely az osztrák semlegességfelfogás integráns része. Mindezek a fejlemények jelzik, hogy a világpolitikai és világgazdasági fejlődéstendenciák kihatnak Ausztria mint semleges ország és Magyarország mint a kelet-európai szövetségi rendszer tagjának a viszonyára. A mindkét oldalon meglévő alapvetően pozitív politikai szándékok azonban komoly esélyt kínálnak arra, hogy az említett ellentmondásos tendenciákat felismerve, mindkét részről törekedjenek e hatások csökkentésére. A világgazdasági problémák a magyar külpolitikában is egyre inkább éreztetik hatásukat. Ennek okai részben a világgazdaság működési zavaraiban, részben a magyar gazdaságnak a világgazdaságba való fokozódó bekapcsolódásában, az ahhoz való alkalmazkodás nehézségeiben vannak. Ennek az alkalmazkodásnak lényegében nincs alternatívája. A kelet-nyugati gazdasági együttműködés stabilizálása, annak felhasználása a magyar gazdaság fejlesztésében, az új formák és módszerek felkutatása a külpolitikának is fontos feladataivá váltak. A magyarosztrák viszonyban tehát szinte szükségszerűen növekszik a gazdasági együttműködés súlya, annál is inkább, mert az előzőekben kifejtettek miatt ebben a szférában nő az osztrák érdekeltség is. Így a kétoldalú kapcsolatokban ismét egy tematikus azonosság (a gazdaság) játszik rendkívül fontos szerepet, ráadásul
