Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
Ausztria a semlegességet. Az európai stabilitás előmozdításáért való cselekvés, az ettől kezdve fokozatosan kibontakozó osztrák jószolgálati tevékenység jelzi, hogy Ausztriának a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való beilleszkedése, szerepének megtalálása tulajdonképpen az aktív semlegességi politikával teljesedik be. Természetesen a magyar külpolitika is követte e fejleményeket. Szinte az egész tárgyalt korszakra érvényes az a hármas törekvés, amely szerint e relációban a magyar külpolitika célja egyrészt a közép-európai - és ezzel az európai - stabilitáshoz való hozzájárulás, másrészt a különböző társadalmi rendszerű országok együttélési lehetőségeinek bizonyítása és végül az osztrák semlegesség támogatása. Fock Jenő magyar miniszterelnök 1969. évi látogatása - az első magyar miniszterelnöki látogatás 1945 óta Ausztriában - e hármas elv szellemében már egy lényegében pozitív viszony továbbfejlesztésére, a kapcsolatok „infrastruktúrájának” továbbépítésére szolgált. A látogatás - amely a csehszlovákiai események miatt mintegy 8 hónapos halasztást szenvedett - ugyanakkor egyfajta fordulópontra is utal: először bukkant fel a tárgyalásokon az európai biztonság kérdése egy létrehozandó konferencia perspektívájában. A két ország külpolitikai törekvéseiben tehát egy fontos, közös cselekvés lehetőségére utaló konkrét kérdés is felmerült, ami minőségi változást jelentett. Az osztrák külpolitika fokozatosan kibontakozó aktivitása az EBEÉ-folyamat előrevitelében, az 1969-es budapesti felhívás (vagyis az EBEÉ megvalósításának célkitűzése) hosszú éveken át — egészen napjainkig - a két ország külpolitikai érintkezéseinek fontos közös tartalmi elemét képezte. E multilaterális dimenzió megjelenése, az EBEÉ sikerében való közös érdekeltség felismerése felértékelte a konszolidált helyzetű kis országok szerepét a nemzetközi kapcsolatokban, s egyúttal fontos külső feltételévé vált a bilaterális kapcsolatoknak is. Az EBEÉ ügyeiben megszaporodott érintkezések természetesen további pozitív bizalomnövelő tényezőnek bizonyultak a kétoldalú kérdések kezelésében is. A vázolt fejlemények egybeestek az enyhülési folyamat felgyorsulásával, amely részben oka, részben maga is következménye volt a fenti nemzetközi tendenciáknak. Így az 1969. évi miniszterelnöki látogatás két korszak határára esik: a viszony teljes normalizálásának befejeztével, a nemzetközi körülmények kedvező fordulatával már a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének dinamizálásához teremtődtek meg a feltételek. Az enyhülés eredményeinek alkalmazása l Az 1970-es évek elején számos egyéb tényező is hatást gyakorolt a magyar-osztrák viszony fejlődésére. Az 1970-es ausztriai választások után alakult szocialista kormány kancellári tisztét Bruno Kreisky vette át, és ezzel bizonyos értelemben új korszak kezdődött Ausztria kül- és belpolitikai fejlődésében. 1973-ban Magyarországra látogatott Kreisky kancellár. Az 1970-es évek 155
