Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
Az osztrák külpolitika Kelet-Európa iránt megnövekedett érdeklődését tovább erősítették a nyugati relációban meglévő nehézségek, például az EGK-hoz fűződő kapcsolatok bizonytalan kilátásai, a dél-tiroli problémák, de a szomszéd- sági politika (a Nachbarschaftspolitik) kérdései is. Eszerint valamely országnak a szomszédaihoz fűződő kapcsolata mindig is az egyik központi külpolitikai kérdés, Ausztria számára azonban különböző társadalmi berendezkedésű szomszédai miatt különösen fontos. Mindezek eredményeképpen az 1960-as éveket az osztrák-kelet-európai kapcsolatok élénkülése, tartalmasabbá válása jellemezte, bár bizonyos relációkban és egyes témakörökben változatlanul akadtak nyitott kérdések (például vagyonjogi problémák). A kelet-európai országok többsége számára Ausztrián keresztül nyílt lehetőség a kelet-nyugati kapcsolatok építésére. Ez az összefüggés azonban fordítva is igaz: amikor a nemzetközi kapcsolatokban növekedett a kelet-nyugati érintkezések intenzitása, a nyugati országok is elsősorban az osztrák tapasztalatokra támaszkodva, esetenként osztrák segítséget igénybe véve tették meg lépéseiket Kelet-Európa felé. Mindez módosította Ausztria nemzetközi megítélését, és erősítette az osztrák semlegesség értelmezésének átalakulását is. Az immár normalizált magyar-osztrák kapcsolatok számos olyan tényre, intézményre építhettek, melyek tovább stabilizálták a kétoldalú kapcsolatrendszert. Megindult és folyamatossá vált a csaknem valamennyi miniszteri tárcát érintő látogatások sorozata. A műszaki zár 1965-ös ismételt megszüntetése - és ezzel a határkérdés felszámolása - fontos lépést jelentett. Az idegenforgalom robbanásszerű növekedése, a turizmus általánosan ismert kedvező politikai impulzusai a kétoldalú kapcsolatok fontos tényezőivé váltak.14 1962 és 1970 között a két ország közötti árucsere 24-szeresére nőtt, bár a forgalom strukturális problémái változatlanul fennmaradtak. Ilyen volt például a - részben a liberalizáció hiánya miatt keletkező - tartós magyar passzívum, valamint az 1947 óta változatlan klíringfízetési megállapodás kevésbé korszerű jellege. 1967-ben került sor Klaus kancellár budapesti látogatására. Az 1945 utáni első nyugati kormányfő magyarországi látogatása a kapcsolatok zavartalanságának újabb markáns jele volt. A látogatás során megállapodás született egy sajátos intézmény, az Általános Vegyes Bizottság létrehozásáról is. Ennek a fórumnak a működtetése különösen jól illeszkedik az alapvető problémák felszámolása utáni kétoldalú kapcsolatrendszerbe. Az Általános Vegyes Bizottság létesítésének legfőbb indítéka ugyanis az, hogy e testület szükség esetén a kétoldalú kapcsolatok bármely kérdését napirendre tűzheti, valamely albizottsága elé tárgyalásra utalhatja, majd a megbeszélés eredményét jegyzőkönyvben rögzíthetik. így minden vitatott kérdést a többnyire éves (utóbb kétévenkénti) rendszerességgel tartott ülésszakok elé terjesztve, jelentősen megnőhet a problémák felismerésének, jelzésének és így megoldásának esélye. A diplomáciai úton megállapított napirend, a kormányok által kinevezett elnökök széles hatásköre szakértők bevonására, a kapcsolatok szinte teljes körének gyakori átJ53
